A vám- és pénzügyőrség kimutatása szerint a kereskedelmi forgalomban importált személyautók mintegy 90 százalékát alulszámlázottan vámkezeltetik. Az alulszámlázás mértéke korántsem csekély, hiszen átlagosan a piaci érték 10 százaléka szerepel a nyugati kereskedő által kiállított számlán -- mondta el a Világgazdaság kérdésére Kovács Ferencné, a 7. számú vámhivatal parancsnoka.
Nem kevés járműről van szó: kereskedelmi forgalomban tavaly mintegy 20 ezer személygépkocsit és 5 tonna alatti haszonjárművet regisztráltak, de ezt a szintet az idei behozatal már az első fél évben elérte. Ami a magánimportot illeti, az elmúlt évben 4400 használt személygépkocsi került az országba, az idén július végéig már 7383-at vámkezeltek.
A jelentős használtjármű-behozatalt az tette lehetővé, hogy 2000. január elsejétől eltörölték az évjárati korlátozást; 2001 elejétől megszűnt a kereskedők munkáját korábban korlátok közt tartott engedélyezési kötelezettség, az importkvóta, valamint szintén januártól az EU-ban gyártott járművek vámtétele nulla százalékra csökkent.
A körülmények tehát megkönnyítették a kereskedelmi importot, így sok vállalkozás szakosodott a használt személyautók behozatalára s ezen keresztül jelentős láthatatlan jövedelemszerzésre.
Információink szerint a nyugat-európai -- rendszerint német -- kereskedő zsebbe kapja a pénzt a magyar vállalkozótól a nagy értékű, 3-4 éves luxusautókért, s cserébe a forgalmi érték 10 százalékáról szól a számla. A magyar partner azután itthon vámkezelésre jelentkezik, de hiába van az erre rendszeresített Eurotax katalógus, amely a használt kocsik forgalmi értékét rögzíti. Ugyanis, ahogy Kovács Ferencné kiemelte, az EU-konform magyar vámtörvény alapján a vámhatóság köteles vizsgálni a kereskedelmi forgalomban beérkező járművek számláit -- ha a számla és a vámhatóság nyilvántartásában szereplő érték közti különbség meghaladja a 20 százalékot. (A különbözetre vámbiztosítékot kell fizetnie az importőrnek a vizsgálat lezártáig. Értesüléseink szerint a vámbiztosítékot egy másik vállalkozói kör havi 8-10 százalékos kamatért kölcsönzi.)
A vizsgálat azonban legtöbbször eredménytelenül zárul, ugyanis a vámhivatalnak kell bizonyítania, hogy alulszámlázás történt, de a cégek könyvelésében erre vonatkozóan gyakorlatilag lehetetlen bizonyítékra bukkanni, s csupán a külföldi vámszervek segítségül hívása hozhat eredményt. Így tehát az ügyes vállalkozó a 10 százalékos számla alapján fizeti a fogyasztási adót, a környezetvédelmi hozzájárulást és az áfát.
Az elmúlt évben a 20 ezer járműbehozatalnál alig 100 eljárást tudott kezdeményezni a vámhivatal, az eredményességi arány tehát mindössze fél százalék.
Magánimport során általában 8-10 éves autókkal "gazdagítják" az amúgy is magas átlagéletkorú magyar járműállományt, de ebben az esetben a vámhatóság már nagyobb szabadsággal rendelkezik (például akár becsléssel is megállapíthatja a vámértéket), így a visszaélések kizárhatók.
Mivel a használt autók beszámításával is foglalkozó márkakereskedők érdekeit komolyan sérti az alulszámlázásos behozatal, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete azt javasolta a pénzügyi tárcának, hogy a fogyasztási adót váltsa fel egy -- az EU-tagországokban sem ismeretlen -- regisztrációs díj, amely az új és használt járművekre egyaránt vonatkozna.
A regisztrációs díj alapja a gyári számla vagy a nettósított katalógusár legyen, s a fogyasztási adóval azonos mértékben szabják ki. Eszerint 1600 köbcentiméterig 10, afölött 20 százalék lenne a regisztrációs díj, katalizátor nélküli gépkocsik esetében pedig 22, illetve 32 százalék. Így -- mivel ez a díj már a vámtörvénytől független lenne -- nem kellene elfogadni a "10 százalékos" számlákat, s a költségvetés áfabevétele is megsokszorozódna.