Japán is az elbocsátok között

Harcos ellenállásra szólította fel a napokban az amúgy béketűrő, sztrájkügyekben nem igazán járatos japánokat az ottani legnagyobb szakszervezet. Az elektronikai és informatikai ágazat 750 ezer fős tagságának immáron nem csak egy kis béremelést, vagy a munkahelyi körülmények javítását kellene kiharcolni, hanem a puszta túlélésért kell küzdeni. Csupán a nagyobb konszernek 100 ezer munkahelyet terveznek megszünteni az ésszerűsítés jegyében a következő három évben. A hozzájuk kapcsolódó beszállítói iparban akár az egymilliót is elérheti az állástalanok száma.
Különösen az elektronikai és informatikai ágazatot sújtotta a válság. Piaci elemzők szerint a szerkezeti válság hátterében egyebek mellett az áll, hogy a japán elektronikai vállalatok csak későn jöttek rá: megváltozott a csúcstechnika világa. Jelentősen visszaesett a kereslet az elektronikai alkatrészek iránt, miközben az USA, Dél-Korea és Tajvan szállítói elárasztották a piacot olcsó termékeikkel. A számítógépekhez szükséges csipek árának csökkenése olykor a 90 százalékot is elérte. A japánok viszont nem igazán faragtak le a költségekből, a Goldman Sachs elemzője szerint például a Toshibánál és a NEC-nél 10-15 százalékkal magasabbak az előállítási költségek, mint amerikai, vagy dél-koreai versenytársaiknál.
Ilyen körülmények között a japán vállalatoknak jelentős piaci veszteséget kellett elkönyvelniük, ennek közepette pedig akkora a fölös kapacitás, ami elviselhetetlen terhet ró rájuk. Versenyképességük megőrzése céljából a gyártást folyamatosan az alacsonyabb bérű országokba -- elsősorban Kínába -- helyezik át. Ez viszont komoly létszámleépítéssel jár: csupán a legnagyobb konszernek -- köztük a Toshiba, a Fujitsu, vagy a Hitachi -- 90 ezres elbocsátást terveznek. Csakhogy a termelés kihelyezése eszébe jutott a riválisoknak is. Ezért a japán elektronikai vállalatoknak hovatovább az olcsó kínai munkaerőért is meg kell küzdeniük, ráadásul a verseny éleződése miatt a kapacitásokat tovább kell csökkenteni, akár a korábbi felére is. A pesszimistább előrejelzések szerint teljesen ki is vonulnak majd a memóriacsip-gyártásból.
De nemcsak az informatika a szenvedő alanya az általános gazdasági visszaesésnek. A január és július között eltelt időszakban a feldolgozóiparban összességében 440 ezerrel csökkent az alkalmazottak száma, ez az ott dolgozók közel négy százaléka. A munkanélküliségi ráta soha nem látott magasságba szökött, 5 százalékra, eszerint közel 3,4 millió japán van állás nélkül.
S ez már merőben új helyzet az életfogytiglani foglalkoztatáshoz szokott japánok számára. Meg kell tanulniuk együtt élni az iparilag fejlett tőkés országokban megszokott krónikus munkanélküliséggel. Hozzá kell szokniuk, hogy elmúlt az az idő, amikor a pályakezdők azzal a biztos tudattal kezdték el a munkát egy cégnél, hogy onnan fognak nyugdíjba menni. De változnia kell a munkanélküliséggel kapcsolatos közfelfogásnak is: a munkahely elvesztése a hagyományokból adódóan jelenleg még olyan stigma, ami miatt az idősebb generáció tagjai meg sem próbálkoznak álláskereséssel. Ráadásul Japánban elég erős a diszkrimináció az életkort tekintve: az ötven éven felülieket kereső álláshirdetés ritka, mint a fehér holló.
A változ(tat)ás azonban nem megy egyik napról a másikra, és segítség is kell hozzá. Egyebek mellett a gazdaságirányítás liberalizálása, hogy a magánszféra rugalmasabban reagálhasson a munkaerőpiac változásaira. Állami támogatás azoknak, akik át akarnak lépni a régi gazdaságból az újba, s ennek megfelelően továbbképeznék magukat.