Sokba kerül a cégeknek az elbocsátás

Szakmai körök szerint a tömeges elbocsátás rövid távon nem lehet gyógyír a recessziótól rettegő vállalatok számára. Sőt: a végkielégítések, az átszervezéssel együtt járó kiadások, a vitás esetekben felmerülő ügyvédi költségek az idén még pótlólagos kiadást is jelentenek. Németországban például a DAX-ban szereplő 30 legnagyobb cég által tervezett elbocsátások költségei több milliárd márkára rúghatnak. A DAX cégei közül minden második tervez elbocsátást, ennek nagyságrendje összességében elérheti a 80 ezret.
Ugyanakkor a szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy a leépítések csak körülbelül fél év múltán, tehát csak a következő üzleti évben éreztethetik hatásukat, amikorra akár meg is fordulhat a konjunktúra alakulásának iránya. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy a leépítés nem egyenlő az elbocsátással, illetve a végkielégítéssel. A munkaerőköltségek csökkentését több lépés is szolgálja, a korai nyugdíjazástól kezdve a részmunkaidőben való foglalkoztatáson át a gyárkapun belüli "embermozgatásig". Ráadásul ez utóbbiak kevesebbe is kerülnek, mint a végkielégítéssel járó elbocsátás. Mert a végkielégítés -- a vállalatnál eltöltött időtől függetlenül -- átlagosan 20--50 ezer márkás költséget jelenthet a cégnek. Az általános szabály az, hogy a vállalatnál eltöltött időt figyelembe véve évenként fél-egy havi jövedelem jár a dolgozónak.
Az elbocsátásokkal összefüggésben a vezetési tanácsadó cégek arra is figyelmeztetnek, jó néhány vállalat arra használja fel az amerikai terrortámadások okozta riadalmat, hogy a korábbi vezetési hibákat is "rákenje" ezekre az eseményekre. Ezekre hivatkozva meghozhatja a régóta halogatott takarékossági intézkedéseket, s ezekkel indokolhatja majd a következőket is. Csakhogy a túlméretezett elbocsátás, az események esetenkénti túlreagálása később a fejlődés gátja lehet.