Megmaradhat az MVM előnye
Hosszú távú szerződéseinek következtében az MVM Rt. rendelkezik a magyar erőművi kapacitások zömével, illetve az átviteli hálózattal, s bár importmonopóliumát elveszíti, továbbra is meghatározó tényező lesz az árakat illetően - vélekedik Dallos György, a Boston Consulting Group szakértője. A vetv. több ponton is lényegesen szigorúbb az európai uniós direktívánál, így például a hálózatot és a szabadpiaci kereskedelmet nemcsak számvitelileg, de jogilag is el kell választani egymástól. Ennek ellenére úgy véli, a vetv. az állami tulajdonú villamos művek jelenlegi pozíciójának megőrzését, illetve a villamosenergia-ipar feletti állami ellenőrzés fentartását célozza.
A piacnyitást leginkább szorgalmazó és hosszú ideje sürgető ipari nagyfogyasztók körében számos kétség fogalmazódott meg már a törvény előkészítése során is, a kormány által 2003. január 1-jére tervezett liberalizáció gyakorlati hatásait illetően. Drucker György, az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) főtitkára a Világgazdaság érdeklődésére elmondta, kezdettől határozottan hiányolják, hogy a törvény nem határozza meg a piacnyitás menetrendjét, sőt, egyáltalán a feljogosított fogyasztók körét sem. A főtitkár megjegyezte: az MVM Rt. státusa, a Magyar Villamosenergia Ipari Rendszerirányító Rt. (Mavir Rt.) leválasztásától eltekintve, gyakorlatilag változatlan marad, hiszen továbbra is közvetlenül tulajdonosa többek között a paksi és a vértesi erőműveknek, illetve az alaphálózatot üzemeltető OVIT Rt.-nek.
A BCG szakértője szerint sem várható rövid távon érdemi változás a magyar árampiacon, hacsak nem kötelezik az MVM Rt.-t, hogy az általa lekötött kapacitásokat, meghatározott áron, részben tegye hozzáférhetővé más piaci szereplők számára, ahogyan ez Angliában, a British Gas esetében történt. Egy másik fontos versenyfeltétel, hogy a villamos műveknek részben szabaddá kell tenni az importátviteli kapacitásokat, elsősorban északi irányból, harmadrészt pedig bővíteni kell az alaphálózat fölötti, rendszerirányítói kontroll lehetőségét, s növelni a Mavir Rt. függetlenségét.
Az IEF főtitkára szerint is a verseny szempontjából az egyik legfontosabb kérdés a rendszerirányító függetlensége. Drucker György úgy véli, önmagában az, hogy a társaság az MVM Rt.-től a Gazdasági Minisztériumhoz kerül, nem garancia erre. A szaktárcánál ugyanis szerinte nincsenek felkészülve a rendszerirányító felügyeletére. Az IEF erősen aggályosnak tartja egyébként, hogy a Mavir Rt. élére az MVM Rt. egyik vezérigazgató-helyettese kerül. Úgy vélik, a rendszerirányító autonómiáját az összes piaci szereplő bevonásával működő testület folyamatos ellenőrzésével lehetne garantálni.
