Az izzadás víz- és sóvesztéssel jár
A csecsemők víztartalma igen magas, 70-75 százalék, míg a felnőtté csak 60-65 százalék körül mozog. Minél kisebb a gyermek, annál gyorsabb az anyagcseréje, így érthető, hogy relatíve, testsúlyára számítva, sokkal többet iszik, mint a felnőtt. Az egészséges csecsemő testsúlya 10-15 százalékának megfelelő vizet iszik, míg ez a felnőttnél csupán 2-4 százalék. És ha ebbe belekalkuláljuk, hogy gyermeknél az úgynevezett testtömeg/testfelszín arány is az utóbbi irányába tolódik el, érthető, hogy a verejték fokozott elpárolgásával - például magas láz esetén - gyorsabban kiszáradnak a kicsik.
Annyi a fentiekből is nyilvánvaló, hogy a csecsemő (ezen a téren is) sérülékenyebb, tehát jobban oda kell figyelni arra, hogy gyorsan és (sajnos, sokszor észrevétlenül) végzetesen kiszáradhat. Egy fontos "mankó": ha a nyugtalan csecsemő pelenkája hat óráig száraz marad, komoly a gyanúja annak, hogy nagyon kiszáradt - azaz szomjazik!
Nézzük most már, milyen óvintézkedéseket kell hozni felnőttnek és gyermeknek egyaránt a nyári kánikula idején, vagy ha a hazainál is melegebb vidéken töltik a szabadságot, mondjuk szubtrópusi és trópusi körülmények között,
Sokan alábecsülik a déli vagy a trópusi nap erejét. Pedig nem csak az új klíma, de az is fontos körülmény, hogy külföldön általában többet tartózkodunk a szabad ég alatt, többet mozgunk, jobban verejtékezünk,így sok vizet és sót veszítünk. Azonban gyakran akkor jövünk rá, hogy keveset ittunk, amikor már fáj a fejünk, szédülünk, hányingerünk van, ha rossz a közérzetünk. A kiszáradás súlyosabb jelei a hirtelen felszökő vagy leeső vérnyomás, az időnként ájulásig fokozódó tudatzavar. Jobb hát megelőzni a bajt, és megtenni néhány óvintézkedést.
Ezek között első helyen említem, hogy mindig hordjunk magunkkal kulacsot vagy egy üveg (műanyag, hogy könnyebb legyen) üdítőt. Fokozott kálium- és nátriumtartalmuk miatt legjobbak a gyümölcslevek vagy a kristályvíz. Legyen nálunk valami "sópótló" harapnivaló is.
A déli országokban a fizikailag legmegerőltetőbb programokat reggelre és késő délutánra, esti órákra időzítsük, amikor még (aránylag) hűvösebb van. Fontos, hogy legyünk tisztában erőnlétünkkel, képességeinkkel. Nyilván egy korosabb, testesebb, nem sokat mozgó embernek óvatosabbnak kell lennie, és nem a vakációja alatt megmásznia a Himaláját (de a Gellért-hegyet sem), míg egy sportember jóval keményebb túrát is megengedhet magának.
Kalappal, napszemüveggel, a nyakunkat és a végtagjainkat befedő, könnyű és könnyen szellőző ruhákkal védekezzünk a napsütés erejévek szemben. A tengerpartokon a sugárzásveszély a déli órákban a legnagyobb, a vízről visszaverődő fény miatt megduplázódik, nagy a napszúrás veszélye. Nem véletlen a déli országokban élő emberek sziesztája. Vegyük komolyan őket. Nem muszáj a nyaralóknak sem egész nap a látványosságokat hajszolni. A déli pihenőnk legyen hosz-szabb, és ha van rá módunk, dőljünk is le egy órácskára valamilyen árnyékos, sötét helyen.
Ne bízzunk a számos helyen divatos verejtékezés elleni szerekben, amelyek a verejtékmirigyek összehúzásával valóban hatásosak, s akár 20-30 százalékkal is csökkentik az izzadást. A verejtékezés, a test párolgása fontos "hűtő" tényező, megóv a hőgutától, attól, hogy hogy ne "forrjon fel az agyvizünk". Másrészt e gyógyszereknek számos kellemetlen mellékhatásuk van, köztük említhető a szájszárazság, a látászavar. Inkább tusoljunk gyakrabban - vagy menjünk árnyékba.
Amennyiben bármilyen okból hasmenésük lett, nem elég egyszerűen az elvesztett vizet pótolni. Az ionok pótlására sóval, cukorral kevert speciális porokat kell vízben feloldani és meginni, ezek minden patikában kaphatók. Ezek a szerek egyébként közvetlenül a hasmenés ellen is hatnak, a székletfogóknál jóval hatásosabban.
Ha mindezek ellenére az a gyanú, hogy túl nagy a vízveszteségünk, az óvintézkedések ellenére kiszáradunk, ne habozzunk felkeresni a legközelebbi rendelőt vagy kórházat. Mert, végső esetben, csak infúzióval és más kezeléssel lehet megelőzni a komolyabb bajt.
Dr. Nemes János
