Korunk népbetegsége az asztma

Amikor szülőknek, orvostanhallgatóknak vagy kollégáknak az asztmáról előadást tartok, befejezésül - megpróbálván érzelmeikre is hatni - olyan képeket szoktam vetíteni, melyeket asztmás gyermekek rajzoltak nehéz légzésük kapcsán. Szinte tapintható a döbbenet a hallgatóság körében, látva a szenvedő, levegőért kapkodó, önmagát lila arccal és csomóval a nyakán, vagy szorító páncéllal a mellkasán ábrázoló gyerekrajzokat.

A nehéz légzés, zihálás, fojtó köhögés félelmetes tünetei - mely tünetegyüttest az ókorban a "halál előgyakorlatának" is nevezték - szinte egyidős az emberiség történetével, és az egyiptomi fáraóktól Senecán át a XX. század ismert politikusaiig, művészekig és olimpiai bajnokokig százmillióknak okozott szenvedést vagy rövidítette meg életét. Az i. e. XVI. századból származó egyiptomi írásos emlékekben már említést tettek a visszatérő, nehéz légzéssel járó betegségről, bár azt még nem nevezték asztmának. Ez az elnevezés - egyesek szerint - Homérosztól, míg mások szerint Hippokratésztól származik, de ezt használjuk napjainkban még akkor is, ha a szó mögötti történésekről, a betegség jellegéről, kialakulásának mechanizmusáról szerzett ismereteink, a betegség kezelésével kapcsolatos javaslataink természetesen sokat változtak az eltelt évezredek alatt. Ami különösen nagy gondot jelent a betegséggel foglalkozó szakemberek számára, hogy az allergiás betegségek és ezen belül is az asztma gyakorisága világszerte folyamatosan növekszik és népbetegségnek tekinthető, hisz egyes országokban, földrészeken több mint a lakosság egynegyedét érintheti. Csak egy 1998-as adattal szemléltetve az elmondottakat, az Amerikai Egyesült Államokban körülbelül húszmillió ember szenved a betegségben, és az asztmával kapcsolatos egészségügyi költségek 6,2 milliárd dollárt emésztenek fel évente.

A tünetekért felelős légúti szűkületet legnagyobb részben a légutak falában lévő izmok összehúzódása okozza, ezért a betegség kezelése korábban szinte kizárólag az izmok görcsét csökkentő szerekkel történt. A maszlagos nadragulya szárítottlevél-füstjének beszívását már az ókori Indiában használták, Kínában i. e. 3000 körül felismerték az ephedra növény (kínai néven ma huang) hörgőtágító hatását, de később alkalmazták erre a célra az erős kávé, tea fogyasztását is. Szerencsére messzire jutottunk már azoktól a terápiás javaslatoktól, melyek egyike szerint (Paullini, 1684) : "Köhögés és krákogás ellen javasolt a tehéntrágya egy fecskefészekkel és friss vajjal keverve, melegen a mellkasra rakva?", de a korábbi növényi alapanyagok némelyike gyógyszerként ma is használatos.

Az asztmás tünetekért felelős okokról, a betegség kialakulásáról szerzett ismereteink egyre bővültek, ennek megfelelően gyógyszeres lehetőségeink is jelentősen javultak, és így átalakultak a stratégiák, átfogalmazódtak az elérendő célok is az asztma kezelésében. Míg korábban reális célnak csak a súlyos rohamok kezelését, majd ezek lehetséges megelőzését tekinthettük, ma már az esetek többségében lehetőségünk van az előbbiek mellett az enyhébb tünetek kezelésére és megelőzésére is.

Az asztmával kapcsolatos ismeretekben forradalmi változást jelentett az 1960-as években annak a felismerése és bizonyítása, hogy a betegség alapja a légutak krónikus gyulladása, hiszen ez megteremtette egy új, gyulladásellenes terápia lehetőségét, mely valóban rendkívüli változást eredményezett a betegség lefolyásában. A leghatékonyabb ilyen gyulladáscsökkentő szer a hormonhatású szteroid. A szteroidok alkalmazása csökkentette az asztmás rohamok gyakoriságát, azok súlyosságát, javította a betegek életminőségét, azonban tablettában vagy injekcióban alkalmazva, számos nemkívánatos mellékhatással is járt. Ezért korábban csak a kifejezetten súlyos betegség kezelésében alkalmaztuk. Egy új gyógyszerbeviteli lehetőség - a szteroidoknak és a hörgőket tágító tüneti gyógyszereknek belégzési permet (inhaláció) formájában történő alkalmazása -, valamint a bevitelre alkalmas egyre jobb eszközök kifejlesztése tovább forradalmasította az asztma kezelését. Ez a beviteli mód ugyanis szinte ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint a hagyományos, tablettás vagy injekciós forma, azonban jelentősen lecsökkentette a nemkívánatos mellékhatások veszélyét. Természetesen a gyakorlatban hosszú éveket, évtizedeket igényelt ez a néhány mondatban összefoglalt folyamat, gyógyszerkutatásra fordított milliárdok, igen gondosan megszerkesztett vizsgálatok sorozata volt szükséges ahhoz, hogy bebizonyítsák az új alkalmazási módszer hatékonyságát és biztonságosságát, és ezt el kellett fogadtatni elsősorban a betegséggel foglalkozó orvosokkal, majd a betegekkel, szülőkkel egyaránt. A szteroidoktól való félelem, az úgynevezett szteroidfóbia egyes országokban - például az Egyesült Államokban - szinte csak napjainkban csökken. Köszönhető ez annak, hogy látják azon országok jó eredményeit az asztma kezelésében, amelyek belégzéses úton alkalmazott szteroidtartalmú gyógyszerek korai, a betegség igazolását követő azonnali elkezdésével jelentősen csökkentették a drámai tünetek gyakoriságát és teljes életet tudnak biztosítani az asztmás betegek számára.

Hazánkban is hosszú küzdelmet jelentett az új kezelési elvek elfogadtatása, azonban mára a szakemberek körében megfogalmazódtak azok az elvek, javaslatok, melyeket a betegség megfelelő kivizsgálására, kezelésére, állandó követésére, ellenőrzésére tanácsolnak, és remélhetőleg egyre szélesebb körben ennek megfelelően fog történni az asztmás betegek ellátása. Ezt elősegíti az is, hogy itthon minden olyan gyógyszer, eszköz hozzáférhető a betegek számára - a kedvező támogatási szabályok szerint általában relatíve olcsón -, amit bárhol a világon a nálunk fejlettebb egészségüggyel rendelkező gazdagabb országokban is használnak. A hazai eredmények az asztma kezelésében a világ bármely országával felvehetik a versenyt.

Dr. Novák Zoltán

A szerző a szegedi tudományegyetem

gyermekklinikájának docense