Nem visszatartó a kartellbírság

Az OECD elemzői a felmérésben leszögezik, hogy az árkartell a versenyjogi előírások legdurvább megsértése, sőt néhány országban egyenesen bűncselekménynek minősül. Az árak emelésével, illetve az áruk "terítésének" mesterséges korlátozásával a vállalatok súlyos károkat okoznak a fogyasztóknak, s mivel az ilyen megállapodások a legnagyobb titokban köttetnek, a hatóságok is csak nehezen tudnak a nyomukra bukkanni.

Az OECD versenyügyi bizottsága azokat a kartellügyeket tekintette át, amelyek a tagorszá-gokban fordultak elő 1996-2000 között. A válaszadók 119 ilyen ügyről számoltak be - ami nem jelenti azt, hogy a térségben mindössze ennyi lett volna a kartellmegállapodások száma -, s azt sem lehetett pontosan kideríteni, hogy ezek az ármegállapodások milyen konkrét anyagi kárt okoztak. Mindamellett az OECD szakértőinek azt sikerült kiszámítaniuk, hogy a 16 "legdurvább" esetben - világméretekben - 55 milliárd dollár értékű kereskedelmi forgalmat érintett az ármegállapodás. A felmérésből kiderül az is, hogy a kartellmegállapodás nyomán kialakított árak olykor 50 százalékkal is meghaladták a jogos értéket.

A felmérés kitér a mai versenykorlátozó megállapodások jellegzetességeire. Eszerint a felmérésben szereplő ügyek között túlsúlyban voltak az olyanok, amelyek nem lépték át az országhatárokat, azaz a szereplők többnyire belföldi vállalkozások voltak, illetve néhány esetben külföldi cégek helyi leányvállalatai. Ilyen kartellek a gazdaság szinte minden ágazatában előfordultak, de gyakoribbak voltak az építő-, illetve építőanyag-iparban, az élemiszeriparban, közbeszerzéseknél, az elektromos berendezéseket gyártó iparágakban, a szolgáltatásban (elsősorban a helyi közlekedésben). Az utób-bi időben nagy nemzetközi kartellmegállapodások is kerültek a versenyhatóságok látószögébe, amelyek szereplői multinacionális társaságok - különböző országokban lévő központokkal -, ezek száma azonban egyelőre kicsi, mert meglehetősen nehéz a határokon átnyúló, piacfelosztó, árrögzítő konspirációkat felgöngyölíteni.

Magyarországon egyelőre még kevés kartellügy van, pontosabban a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) még kevés ilyen határozatot hozott - nyilatkozta a Világgazdaság érdeklődésére Tóth Tihamér versenytanácstag. A szakember elmondása szerint ennek nyilvánvaló oka, hogy az ilyen megállapodások a legnagyobb titokban köttetnek, s a hivatal csak nehezen tud az ilyen ügyek nyomára bukkanni. Éppen ezért a GVH-ban nemrégiben hozták létre azt a kartellcsoportot, amelynek a legfőbb feladata a titkos kartellek feltárása, s már dolgoznak azon is, hogy a kartellmegállapodások miatt kiszabott bírság az eddigieknél jóval nagyobb, ennélfogva elrettentő hatású legyen. Magyarországon a versenytörvény az árbevétel 10 százalékáig terjedő mértékű bírság kiszabását teszi lehetővé, de az eddigi bírságok ennél jóval kisebbek voltak. A legutóbbi ismert ügyben - amikor balatoni vendéglősök megállapodtak, hogy bizonyos ételekért minimum mennyit kérnek - a korábbi gyakorlathoz képest már nagyobb - az árbevétel 3-4 százalékát kitevő - büntetést szabott ki a hivatal.

Javíthatja a kartellgyanús ügyek felderítését az is, ha a versenyhatóság - az Európai Unióhoz hasonlóan - Magyarországon is bevezetné az "önfeladásos" módszert. Ez azt jelenti, hogy ha maga a kartelltag informálja a hatóságot az árkartellről, akkor vádalkut kötnek: neki nem kell büntetést fizetnie, vagy legalábbis kevesebb bírságra számíthat attól függően, hogy mikor, milyen információt ad a hatóságnak. Ezt a módszert az Európai Unió - az USA mintájára - több éve (legutóbb az idén februárban, módosított változatában) alkalmazza. Tavaly például a francia Aventis azért úszott meg egy tetemes büntetési tételt a gyógyszergyárak emlékezetes vitaminkartellügyében, mert együttműködött a hatóságokkal.

Az árkartell megítélésével öszszefüggésben Tóth Tihamér utalt arra, hogy a hazai szabályozás teljes egészében összhangban van az uniós előírásokkal. Ez azt jelenti, hogy a versenytársak közötti ármegállapodást a hazai versenytörvény is szigorúan tiltja, még akkor is, ha egyébként a piaci szereplők kis súlya (10 százalékos részesedés) miatt egyébként csekély hatású lenne. Tóth Tihamér elmondása szerint a hivatal többnyire akkor kezd el vizsgálódni, ha valahol abnormális árakat tapasztal, illetve ha a verseny korlátozására utaló információhoz jut.

Kvassinger Klára