Garanciát kérnek a Dunaferrtől

A beszállítók, a hitelező bankok, alvállalkozók sorra jelentkeztek a Dunaferrnél: annak ellenére, hogy a társaságcsoport az előzetes megállapodások alapján fizeti tartozásait számukra, nem látják biztosítva a pénzüket. Ha a szállítók csökkentik a hitelkeretet, rövidítik a fizetési határidőt, garanciákat kérnek, ha a bankok megvonják a bizalmat, akkor olyan mértékű forrásbevonásra lenne szükség a Dunaferrnél, amely megoldhatatlan feladatot róna a társaságcsoportra. Az ÁPV Rt. várhatóan már ezen a héten tárgyal a cégcsoport legnagyobb pénzintézeti hitelezőivel. Győrből származó hírek szerint a Graboplast elnök-vezérigazgatója, Jancsó Péter veszi át a Dunaferr irányítását.

Úgy tudjuk, hogy több tucat menedzser csomagol: készülnek a Dunaferrhez. Ez kiválthatja, hogy a még a társaságcsoportnál maradt közép- és felső vezetők is távoznak. A vállalat egyébként június 28-án tart közgyűlést.

Az ÁPV Rt. szerint helyre kell állítani a vezetés döntésképességét, meg kell kezdeni a rövid távú intézkedések végrehajtását, valamint egy a jelenlegi helyzetből kivezető középtávú stratégia kidolgozását. A Dunaferr működésének folyamatos fenntartásában és a társaság reorganizációjának megvalósításában a kormány kész állami szerepvállalásra is, annak ellenére, hogy mozgásterét korlátozzák az EU-direktívák és a költségvetési lehetőségek - fogalmazott az ÁPV Rt. állásfoglalása.

A Dunaferr Rt. megalakulása óta ugyanazzal a problémával küzd, ezt jól kimutatta a Boston Consulting Group (BCG) által végzett átvilágítás. Az elmúlt tíz év és nem a jelenlegi menedzsment működése során alakultak ki azok a halmozódó gondok, amelyek mind egy tőre vezethetők vissza: tőkehiány. A jelenleg 80 milliárdos tőkéjű cég forgalma az idén meghaladja a 380 milliárd forintot, nem a konszolidált, hanem a cégcsoporthoz tartozó társaságok egymáshoz adódó, halmozott adatai alapján. Azonban a Dunaferrnek ekkora forgalom fenntartásához szükséges forrásokat kell biztosítania.

A BCG-jelentés által a működés finanszírozásához feltételként megadott 50-100 milliárdos tőkebevonás ezen összefüggések keretében talán érthető. A jelenlegi menedzsment egy jó gazdálkodási év után vette át a társaságcsoportot. Körülnéztek a kasszában, és csodálkozva tapasztalták: pénzt nem találnak. Nem a távozók vitték magukkal, ez a működés jellegéből fakadt. Az acélpiacot jellemző hullámhegyek és

-völgyek következtében a megfelelő tőkével bíró gyártók a jobb évek során tartalékot tudnak képezni a kedvezőtlen időszakokra, amikor a termelést is visszafoghatják, fejlesztésekkel, felújításokkal foglalkoznak. A Dunaferr a fejlesztéseket, így például az elkerülhetetlen kohóátépítéseket, hitelből kénytelen megoldani, mert nem tud tartalékot képezni a jobb években. A jelenleg hetvenszázalékos eladósodottság sem az elmúlt másfél évben alakult ki, legfeljebb a még elfogadható mértékről nőtt tovább a már egészségtelennek mondható szintre.

A Dunaferr működőképességének helyreállítása, a középtávú stratégia megalapozása nem válságmenedzsert, hanem olyan elismert gazdasági szakembert igényel, aki mind a kormányzati pénzek fogadására alkalmas, mind a finanszírozók, bankok, szállítók - és a befektetők - számára elfogadható társaságcsoport képét alakíthatja ki a Dunaferr-ről.

Kőhalmi Kálmán