Jó könyvet fejleszteni nem olcsó

>> A tankönyv szó a legtöbb embernek iskoláséveit idézi vissza, kevesen gondolnak arra, hogy ez is egy külön iparág. Mi az, ami a tankönyveseket leginkább megkülönbözteti az egyéb kiadóktól?

- A piac sajátosságai miatt május és szeptember között gyakorlatilag hitelekből gazdálkodik minden tankönyvkiadó. Azt szoktam mondani: ebben a szakmában csak évente egyszer van aratás, szeptemberben. A hagyományos könyvkiadással ellentétben sem a karácsonyi vásár, sem az ünnepi könyvhét nem emeli a forgalmat. Ősszel jutunk hozzá a bevétel döntő részéhez, amiből májusig tudunk működni. Piacvezető, állami tulajdonú kiadóként nekünk persze nem okoz nehézséget a hitelhez jutás, első osztályú adósok vagyunk. Mondhatni, a bankok sorban állnak, hogy forrást helyezhessenek ki hozzánk. Az erős szezonalitás leginkább a kisebbeket terheli meg. A nyár átvészelése - jellemzően akkor kell kiegyenlíteni a nyomdaszámlákat - tudtommal sok helyen komoly feladat.

>> Mekkora a piaci részesedésük?

- A Nemzeti Tankönyvkiadó a piac mintegy felét jelenti, de nehéz igazán pontos számokat adni, mert a piac méretével kapcsolatosan sok a bizonytalanság.

>> A tankönyvbizniszben is van feketegazdaság?

- Van egyfajta számla nélküli kereskedelem, főleg a kisebb szereplők tudnak kikerülni a megfigyelés alól, de a piac méretéről is különféle számok keringenek. Az Oktatási Minisztérium számai szerint a tankönyvpiac nyolcmilliárdos. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésénél regisztrált számok alapján tízmilliárd forintnyi lehet. Saját piackutatásunk alapján a tankönyvpiac tavaly 12 milliárdos volt. Összevetve ezt tavalyi árbevételünkkel - négymilliárd - az állítható, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. piaci részesedése 35-50 százalék körüli.

>> Ekkora részesedéssel könnyen befolyásolható a piac.

- Mi leginkább a méretgazdaságosságból származó versenyelőnyre tudunk építeni, ugyanakkor számos területen érezzük, hogy a kisebb, egy-két könyves magánkiadók gazdálkodási szabadsága jóval nagyobb, könnyebben képesek kihasználni a szabályozás adta lehetőségeket.

>> Mire gondol?

- Mi például nem tehetjük meg, hogy szerkesztőinket ne teljes állásban foglalkoztassuk, valamint az egyéb gazdasági elszámolásaink is makulátlanok. Legális adókímélő eszközöket nem tudunk alkalmazni, többek között az állami tulajdonos szigorú ellenőrzése miatt sem. Állami cégként egyébként sem az APEH kijátszása kell legyen az elsődleges feladatunk.

>> Korábban a Szerencsejáték Rt. stratégiai igazgatója volt, mi indokolta a váltást? Az ember azt hinné, nincs kényelmesebb, mint egy állami monopólium igazgatói széke.

- Tíz évet már eltöltöttem a szerencsejátékban, ami nagyon szép szakma, izgalmas is volt, de nem nevezhető túlzottan bonyolult területnek. Voltam a felügyelet elnöke, a Szerencsejáték Rt.-nél is dolgoztam, de igazi kihívásokkal már nem nagyon találtam szembe magam. Talán az is vezérelt, hogy monopolpiacon - mint a szerencsejáték - a rossz döntésnek sincs olyan következménye, mint akár csak a tankönyvszakmában. Itt állandóan figyelni kell a piacot, tanulni, új termékfejlesztéssel, marketingelképzelésekkel előrukkolni.

>> Gondolom, korábbi tapasztalatait is tudja kamatoztatni. Érték meglepetések a másfél évvel ezelőtti kinevezése óta?

- Amikor idejöttem, nem igazán értettem, miért csak az új könyveknél versenyeztetik a beszállítókat. Az utánnyomásoknál nem írtak ki új pályázatot, hanem automatikusan a korábbi nyertes kapta a megbízást. Ettől az évtől már az utánnyomást is versenyeztetjük, amivel igencsak megnövekedett az idei nyereségünk. Csak egy adat: egyik legnagyobb költségünk a másfél milliárd forintos nyomdaszámla. Ez 12 százalékkal csökkent az elmúlt évihez képest, ráadásul úgy, hogy közben több könyvet gyártunk. Kezdetben elcsodálkoztam azon is, hogy a versenyszektorban gazdálkodó állami vállalatoknál is még mindig átlagkereset-szabályozás működik. Hogy rávilágítsak a probléma lényegére: azt, hogy egy állami vállalat hány takarítónőt alkalmaz, nemcsak a tisztasági szempontok döntik el, hanem az is, hogy a minimálbér közeli keresetével minden takarító csökkenti a cég átlagbérmutatóját. Én már megtettem a szükséges leépítéseket, mindenesetre célszerűbb lenne, ha a tulajdonos a bérköltségre helyezné a hangsúlyt az átlagbér helyett. Tavaly például még volt egy nyomdánk is. Ettől megszabadultunk, azóta olcsóbban tudjuk elvégezni a feladatot, ráadásul a beszállító is hálás, hogy dolgozhat nekünk. Ma 20-30 nyomdával állunk egyszerre szerződésben. Erre szükség van, mert a hajrá itt május-júliusra esik. Sok szempontból ugyan jó lenne egyetlen nyomdával tartani a kapcsolatot, de jelenleg nagy a túlkínálat a nyomdapiacon, amit ki kell használnunk. Erős versenyeztetéssel nyomjuk le az árakat. Emellett a kiadványaink életciklusa is megköveteli, hogy alkalmazkodjék hozzá a nyomdai technológia. Az új, több tízezer példányban megjelenő könyveinket rotációs gépeken nyomják, később, amikor a példányszám tízezer alá esik, az íves technológia az olcsóbb.

>> A szerencsejátékok piacára számtalan új terméket vezetett be. Jelenlegi pozíciójában is tud új piaci szegmenseket felfedezni?

- A szó klasszikus értelmében terjeszkedésről egyelőre nem tudok beszámolni, de célunk a közoktatási tankönyvpiac körülbelül felének visszaszerzése 4-5 éven belül. Sajátos helyzetben vagyunk, hiszen a rendszerváltáskor gyakorlatilag a teljes tankönyvpiacot a kiadónk uralta, egyedül a Cartographia által készített atlaszok jelenthettek konkurenciát. A piac felszabadítását követően a mélypont idején 35 százalékos részesedésünk volt. Talán furcsa, de az is szűkítette a piacainkat, hogy a nemzeti kerettanterv alapján egyes tantárgyakat összevontak. Így például ötödik és hatodik osztályban már nem tanulnak külön földrajzot, biológiát és fizikát. Ezekből egy tárgy lett: a természetismeret. Márpedig egy tantárgy csak egy munkafüzetet jelent, a korábbi három helyett. Nekünk ez egyfajta piacszűkítő tényező. Az sem a legelőnyösebb, hogy évről évre 1 százalékkal kevesebb az első osztályba beíratott tanuló. Vagyis szűkülő piacon kell talpon maradnunk. Ez idén sikerült, az elmúlt években először tudtuk megtartani az értékesített darabszámokat, azaz a piac felszabadítását követően mostanra sikerült stabilizálni pozíciónkat. Az értékesítési struktúránk alapján azonban van fejlesztenivaló. Az alsóbb osztályokban 25 százalékos a részesedésünk. Tény, hogy ez a piac az elmúlt évtizedben némileg kicsúszott a lábunk alól, ott legalább 40-50 százalékos részesedést kell visszaszereznünk. A felső tagozatos piac 40-50 százalékát fedjük le. A gimnáziumokban 70 százalékos a részesedésünk, amit az idén növelni is tudtunk. E számok egyértelműen azt mutatják, hogy a piac többi szereplője alulról kezdett építkezni. Tankönyvsorozataik a felsőbb osztályokba még nem értek el.

>> Ezek szerint a piacok visszaszerzését célozta meg.

- Az élet követelte meg, hogy offenzív stratégiát válasszak. A fejlesztésre fordított kiadásaink az idén elérik a 440 millió forintot, vagyis két év alatt éppen megdupláztuk az ilyen jellegű ráfordításainkat. Tankönyvet fejleszteni nem olcsó mulatság. Munka- és tőkeigényes tevékenység, ráadásul mire a polcokra kerülhet egy-egy új kiadvány, a kezdetektől két év is eltelik. Nyitottunk az elektronikus hordozók irányába is, a kiadón belül elektronikus szerkesztőséget állítottam fel. Elsősorban a tanártovábbképzésben hasznos a digitalizálás. Jelenleg illusztrációs, demonstrációs, prezentációs anyagokat tartalmazó CD-ken dolgozik a részleg, azért, hogy könnyítse a pedagógusok órára való felkészülését. Meggyőződésem, hogy a tankönyvkiadás mellett hiba lenne elfeledkezni a pedagógusokról.

>> Megtérül egyáltalán a kiegészítő anyagok készítése?

- Mindenképpen. Igaz ugyan, hogy a könyvet végül a szülő fizeti ki, de nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógus dönt arról, hogy melyik könyvet.

>> Ugyanakkor a mai pedagógusfizetések mellett ezzel könnyen viszsza is lehet élni.

- Pontosan. Ezért a téma etikai kérdéseket is felvet. Itthon a tankönyvek megrendeléséért felelős oktató jutalékot kap a kiadóktól. Nagyobb iskolákban a tankönyvezéssel akár két-három havi fizetés is megkereshető. Mindez Nyugaton ismeretlen. Nálunk még miniszteri rendeletnek kell szabályoznia a jutalék felső határát - megjegyzem, ez a mi kérésünkre került bele.

>> A tankönyvtörvényt komoly vita előzte meg. Miben más az élet azóta?

- Tavaly júniusban fogadták el. A törvény a mellett, hogy fő vonalakban szabályozza a tankönyvkiadás és -terjesztés rendjét, létrehozta a Tankönyves Vállalkozók Országos Köztestületét. A köztestület tavaly szeptemberben megalakult, egyelőre keresi a helyét a tankönyvpiac és az oktatáspolitika között. Sajnos ma még a tankönyvpiac szereplőinek a viselkedését a rivalizálás jellemzi, együttműködésre alig-alig találunk példát. Más ágazatokban a fejlesztés, beszerzés és értékesítés területén az egymással versengő vállalatok stratégiai szövetségeket hoznak létre. Úgy gondolom, a tankönyvkiadás területén is ez a jövő. Ehhez jó keretet adhat az új köztestület.

>> Mennyire van kitéve a politikának?

- A másfél év alatt nem vettem észre, hogy felkeltettük volna a nagybetűs politika figyelmét. Ahhoz azért mi pici vállalat vagyunk, ráadásul nyereséges. Az állam részéről a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja. Azt nem mondom, hogy az oktatáspolitika figyelmen kívül hagyna, de mint hatóság közelítenek hozzánk, és a tankönyvjóváhagyásnál azonos szempontok szerint bírálják el könyveinket, mint a magánszektorban működő tankönyvkiadókét.

>> Az új kormány vagyonpolitikája ismét előtérbe állította a privatizációt. Nyereséges cégként a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.-nek is jó esélye van, hogy kiakasszák rá az "eladó" táblát.

- Tény, hogy versenyágazatban vagyunk, ami nem feltétlenül indokolja az állami tulajdonban maradást. Ugyanakkor magáncégként nem biztos, hogy nemzetiségi vagy gyógypedagógiai könyvkiadással is foglalkoznánk a jelenlegihez hasonló mértékben. Nehezen lehetne elképzelni azt, hogy magáncég a nyeresége kárára foglalkozzon állami feladatokkal. Ilyen a nyelvkönyvkiadás egy része is. Egyes nyelvekhez viszont csak nálunk létezik tananyag. Nehezen elképzelhető, hogy magáncég például latin vagy orosz nyelvkönyv kiadására vállalkozna. Mivel állami kiadó vagyunk, ma nem vonulhatunk ki erről a szegmensről, még akkor sem, ha e könyvek kiadása - finoman fogalmazva - a gazdaságosság határát súrolja. A Nemzeti Tankönyvkiadónak ma már nincs ellátási felelőssége, minden olyan szegmensben adunk ki könyvet, ahol más tankönyv nincs. A piac teljes lefedésére törekszünk.

>> A magyar tankönyvpiac menynyiben lesz más 3-5 év múlva, mint most?

- A nemzetközi tapasztalatok szerint jelenleg még szétaprózott a hazai piac. A koncentráltsága tovább fog növekedni. Most 80 tagja van a tankönyves vállalkozók köztestületének, de csak tizenöt a nagy kiadó, a többi egy-két könyves.