A szakmai viták híve

Kovács Ferenc a közgazdasági egyetem közlekedésgazdasági tanszékvezetői posztjáról került a közigazgatásba 12 évvel ezelőtt, 1990-ben. Főállásban 1968-tól egyfolytában 22 esztendőt töltött el a felsőoktatásban, de mellékállásban még a helyettes államtitkárkodás mellett is két évig folytatta tevékenységét az egyetemen tanszékvezetőként. Amikor az Antall-kormány hívta, nehezen adta be a derekát, mert szerette a felsőoktatást. Döntéséhez nagyban hozzájárult, hogy az egyetemen történt akkori divatos váltások eredményeként háttérbe szorultak olyan szakterületek, amelyek egyikével ő is foglalkozott, nevezetesen az ágazati gazdaságtan. Másrészt nagy kihívásnak tartotta az új feladatot, hiszen akkoriban volt a rendszerváltás.

- Olyan minisztériumba kerültem 1990-ben - idézi fel a kezdetet -, amely az infrastruktúra nagy részével - közlekedés, hírközlés, vízügy - foglalkozott szakmailag. Ráadásul olyan időszakban, amikor a három ágazat, bár eltérő sebességgel, de fejlődött, és megkezdődött egy olyanfajta piacosodási folyamat is, ami sokáig tabu téma volt abban a szférában.

Amikor az egykori Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz került közgazdasági helyettes államtitkárként, ágazatoktól nagyrészt függetlenül minden, ami gazdasági kérdés volt, hozzá tartozott, azaz a közgazdasági szabályozástól az áru- és tarifakérdéseken, a beruházásfinanszírozáson és a költségvetési témákon át a szervezési kérdésekig. Ekkor kezdődtek az EU-s kapcsolódások is, amelyek átvezettek az EU-s támogatások megszerzéséhez.

Kovács Ferenc elárulja, hogy a tanulóidő után kifejezetten megszerette ezt a munkát. Sokoldalú volt és szerteágazó, a minisztérium egészét átlátta. Jó kollégákkal dolgozott együtt, ami a felső vezetőkre és beosztottjaira egyaránt vonatkozik. Három kormányzati ciklusban kilenc évet húzott le egyfolytában a tárcánál, ahonnan 1999 májusában távozott.

Nem vagyok politikus - mondja -, a konzervatív MDF-kormány idején kerültem a minisztériumhoz. Az a tárca, főleg a ciklus első felében, meglehetősen politikamentesen működött. A minisztérium vezetése a következő ciklusban, 1994-98 között, gyakorlatilag teljes egészében együtt maradt, csak a két politikus vezető (miniszter és politikai államtitkár) cserélődött. Államigazgatási tevékenysége legszebb periódusának tartja, nem a kormány színe miatt, hanem mert még a politikai vezetők is - a miniszter és a politikai államtitkár - alapvetően a szakmai megfontolások bázisán működtek. Igazi műhelyek, vitafórumok alakulhattak ki, ahol a felső vezető nem hatalmi pozícióból döntötte el az ügyeket, hanem érdemben lehetett vitatkozni. Ez nemcsak a minisztériumnak hanem a szakterületeinek is sikeres időszaka volt, jelentős fejlesztések voltak minden területen. Ezekben az években gyorsult fel és teljesedett ki a távközlés fejlesztése, új autópályák épültek, a vízügyi infrastruktúrában a közszolgáltatásnál az egészséges ivóvíz-szolgáltatás terén volt látványos fejlődés, s ha kisebb mértékben is, de fejlesztették a szennyvízkezelést is, és akkor indult a vízkár-elhárítási program.

Az 1998-as ciklus más volt - mondja a helyettes államtitkár. Az akkori vezetéstől eltérően, szakmai és módszertani ügyekben is másként gondolkodott. Viszonylag hamar kiderült, hogy az akkori miniszterrel eltérően ítéltek meg dolgokat. Így nem volt meglepetés, amikor 1999 tavaszán felmentették tisztségéből.

Felmentését követően munkáját ismét a felsőoktatásban folytatta, de nem a közgázon, hanem Győrben, a Széchenyi István Főiskolán. Ott feladata volt az egyetemmé válás segítése is, ami az idén év elején megtörtént. Az oktatásról az államigazgatásba történő visszatérésekor sem mondott le, bízik abban, hogy a heti egy napra összesűrített előadásokra le tud utazni Győrbe.

A jelenlegi kormány megalakulásakor nem gondolkodott túlságosan sokat a visszatérésen, ha nem is ugrott bele azonnal. Csillag István miniszterrel végigbeszélték, hogy milyen tervek lennének, és ezután döntött.

Nem biztos, hogy a mostani gazdaságfejlesztési és pénzügyi helyettes államtitkári titulus jól fedi le a jelenlegi területeit - véli Kovács Ferenc. Nem a közgazdaság egésze, hanem csak egy szelete tartozik hozzá: a költségvetés, a vagyonpolitika, területfejlesztés, a minisztérium gazdálkodása, környezetvédelem, informatika, védelemgazdaság. Jelenleg folyik az építkezés, a tárca vezetése keresi azokat a módokat, hogy együttesen és hatékonyan kezeljék az ágazati és funkcionális ügyeket. Ez ma inkább az ágazati szempontok mentén történik, ezért szokatlan számára, hogy kissé távolabb került 35 éve művelt szűkebb szakterületétől, a közlekedés közvetlen ügyeitől.

Ugyanakkor optimista: úgy ítéli meg, hogy a GKM kulcsszereplője gazdasági életünknek, makrogazdasági szempontból is meghatározó fontosságú ügyekkel jól súlyozva, modern felfogásban foglalkozik. Így a tevékenység hozama sem maradhat el.