Takács Jenő tisztelete
Illyés Gyula úgy vélte: napi tréninggel megőrizhető a szellem frissessége. Az emberi agy ugyan a születés percétől folyamatosan kopik, de a leépülés üteme fékezhető. A munka hasznos eszköz, a tevékeny elme még a test romlását is lassítja - ez sok esetben bebizonyosodott. De hogy valaki százesztendős korában is alkotó személyiség maradjon, az igazán ritka csoda. Márpedig Takács Jenő zeneszerző, Bartók Béla egykori munkatársa most, szeptember 25-én százéves. A Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) szeptember 14-én hangversennyel köszönti a világszerte elismert zongoraművészt, pedagógust, kutatót és komponistát. A BFZ a mester ígéretét bírja, ha teheti, eljön szülőfalujából, a burgenlandi Cinnfalváról (Siegendorf), és személyesen is megjelenik az ünnepi esten.
Takács Jenő a bécsi Zeneakadémián Paul Weingartennél tanult, majd miután bejárta a Közel- és Távol-Keletet, 1952-től három évtizeden át a Cincinnati Egyetem zeneszerzés-professzora volt. Zongoraversenyét 1951-ben Alfred Brendel, több művét pedig Paul Badura-Skoda mutatta be és vitte nemzetközi sikerre. A születésnapi hangverseny a gazdag életműből válogatott műsorral köszönti korunk zeneszerzőinek doyenjét, elhangzik a Passacaglia vonószenekarra, a Divertimento hegedűre és gitárra, a November csodája - három női kar Jékely Zoltán verseire, a Partita, a Szerenád régi grazi kontratáncokból, az Essays in Sound klarinétra és zongorára, végül a Joseph Haydn emlékére írt Sinfonia Breve.
A koncert egyik szólistája Paul-Badura Skoda zongoraművész, aki szintén ünnepeltnek tekinthető: ebben az évadban hetvenöt esztendős. Számtalan kortárs mű ősbemutatója fűződik a nevéhez, így Takács Jenő Partitájáé is (1955). A kolozsvári születésű Ágoston András hegedűművész, a BFZ szólóklarinétosa, Ács Ákos, továbbá Szilvágyi Sándor gitár- és Eckhardt Gábor zongoraművész is fellép a hangversenyen. A Magyar Rádió Énekkara ugyancsak közreműködik a koncerten, amelyet a BFZ zeneigazgatója, Fischer Iván vezényel.
