A rozsdás babakocsivázon kartondobozokat toló, vagy a kapualji kukák tartalmát, a lomtalanításra kitett járdaszéli tárgykupacokat módszeresen átkutató ember önmagában is jelenség, lehetne tehát bármely "képcsináló" - festő vagy fotográfus - modellje. Ez azonban túl egyszerű lenne George Peck számára, akinek Időrétegek, festékrétegek című kiállítása a kiscelli romtemplomban látható.

Peck Budapesten született, eredeti neve Popovits György, sejthető, hogy a családját valahonnan a hajdanvolt Monarchia határvidékéről sodorta a magyar fővárosba a kelet-közép-európai történelem. Popovits-Peck ma New Yorkban él, képeit láthatta már hazai tárlaton a publikum. A mostani anyag több mint kuriozitás - ajánlja figyelmünkbe munkáit Fitz Péter múzeumigazgató. A művész ugyanis majd két éve készül erre a bemutatóra, amelyen a legújabb, erre a helyre megálmodott alkotásai ismerhetők meg, miközben a régiek közül is jelen van néhány. "Az inspiráció, amelyet a kiscelli templomtér jelent, George Peck számára kihívás. Mégis, viszonylag szerencsés helyzetben volt, hiszen évek óta foglalkozik a falakkal. Málló, omlatag, pusztulóan foltos falakkal. A hámló vakolat, a szürke különféle árnyalatait felsorakoztató foltjai meglehetősen rokon természetűek a XVIII. századi épület girbegurbán sorjázó, egyenetlen téglasoraival, a közéjük ékelődő kövekkel, a porló malterfoltokkal" - véli Fitz.

A szemétben kotorászó ember ihlető hatása áttételes, Peck előszeretettel használja a fogyasztói társadalom szemetét, a különféle csomagolóanyagokat. George Pecket ez a motívum mélyen izgatja. A kiscelli templomtér kihívása, hogy ez a festészet most másfajta, a steril kiállítótermitől eltérő környezettel állt kapcsolatban.

Az 1970-80-as évtized fordulóján a festő úgy válaszolt a világ brutalizálódására, hogy a műveiben is föltűnt a keménység, az élesség. A lágy faktúrákat adó olaj helyett szintetikus akrillal és polimerrel kezdett dolgozni. A felület olykor állatbőrre, fakéregre, málló vakolatra, a festmények formája szigetre, amőbára emlékeztet - "a testek mélyén mintha az élet halvány fénye pislákolna". A képei többrétegűek, domborműszerűek és elevenek, amelyeken olykor egy-egy textilcafatot mozdít meg a levegőáramlat. (AM)