Értékes újdonságok a borkönyvrengetegben
Boremberek
Mit gondol a magyar borok helyzetéről az egy hektáron termelő somlói Györgykovács Imre, és mit a több százon dolgozó neszmélyi Kamocsay Ákos? Miért volt természetes többek számára gyermekkoruk óta, hogy borászok lesznek, és hogyan kanyarodott ide vissza a szekszárdi Heimann Zoltán életútja? Milyen üzleti lehetőséget látott a bor szeretete miatt cége nyereségét egy villányi borászatba fektető Debreczeni Pál, és hogyan ragadt Tokajban - második hazájának vallva Hegyalját - a francia Berecz Stephanie? Mit lehetett tanulni az állami gazdaságokban, és mennyi fejfájást okozott Takler Ferencnek a hozamkorlátozásra való átállás? Csak néhány azon kérdések közül, amelyek megválaszolása nélkül aligha érthetjük meg teljesen azokat a kiváló magyar borokat, amelyek a Boremberek című kötet több mint harminc interjúalanya által jutnak el hozzánk.
Ahogy a borok, ők is különböznek egymástól: életútjukban, tapasztalataikban, indítattásaikban. És ahogy a boraikban közös a minőség, úgy ők is hasonlítanak egymásra: szeretik, amit csinálnak, a tájat, ahol élnek, és elkötelezettek a jó borok mellett. Mindez egyben azt is jelenti, hogy sikeresek, de - ki tudja, a kétkezi munka, a jó levegő, vagy éppen a bor teszi-e - aligha van még egy szakma, amelynek sztárjai ennyire visszafogottak, szerények és optimisták. Egyszóval olyan emberek, akiket élvezet hallgatni.
Mindezen túl, mi lehet érdekesebb egy borkedvelő számára, mint az, ha a nedűt a termelővel fogyaszthatja el, hallva őt a szőlőről, a talajról, a munkával járó nehézségekről és örömökről beszélni. Amíg azonban nincs idő vagy lehetőség sorra látogatni a magyar borvidékek mindegyikét, aligha lehet ezt mással pótolni, mint egy jó üveg mellé az albumnak is beillő, gyönyörű fotókkal illusztrált kötettel letelepedni, így "hallgatózni".
És még egy, talán nem ide illő, de "könyvajánló" gondolat: a területek, az anyagi háttér, az indulás és a pillanatnyi üzleti helyzet különbségei ellenére úgy tűnik, valamennyi csúcsborászunk hasonlóan látja a magyar borok helyzetét itthon és a világban, és azt is, mit csinált rosszul a politika a rendszerváltás óta (szinte mindent...), és mire lenne szükség. Így a könyv alighanem kötelező olvasmány kellene legyen minden, az ágazattal foglalkozó döntés-előkészítőnek és döntéshozónak is. (DG)
A világ boratlasza
Rengeteg a bor a szaküzletek és a hiperszuper marketek polcain, kóstolgatjuk és szeretjük őket, egyre borkulturáltabbaknak vélhetjük magunkat. Rettentő menynyiségben találunk borról szóló könyveket a könyvesboltokban és - megint csak - a hiperszuper marketekben, megvásároljuk egyiket-másikat, beléjük lapozgatunk, aztán lebiggyed ajakunk. Bort inni, borról tudást gyarapítani, róla beszélni, írni, könyvet kiadni divat. Az ám, de a mennyiségből a méltán feledett dialektikus alaptétel igazát felülírva nem mindig lesz minőség. Egyre markánsabb az ellentmondás: minél több finom nedűt szabadítunk ki a palackokból, annál több rosszul megírt, félrefordított, silány nyelvezetű, ostoba, esetenként tisztességtelen szándékkal készült írásművel kényszerülünk szembesülni.
Hanem természetesen vannak boldogító kivételek. Ilyen a valóban hiánypótló és exkluzív A világ boratlasza, amelyet Hugh Johnson, a nagy tekintélyű szakíró immár ötödször jelentetett meg angol anyanyelvén - munkájában ezúttal szerzőtársként segítette a hasonlóképp elismert Jancis Robinson -, s amelyet első alkalommal magyarítottak és adtak ki hazánkban, a Park Kiadó jóvoltából. A világ boratlasza alapmű: a teljesség igényével készült, annyiban feltétlenül, hogy a szerzők célja nem kevesebb, mint a világ összes érdemes borországának és -vidékének bemutatása. A kis híján lehetetlent kísértő Johnson-Robinson duó nem süllyed a felületesség mocsarába. Ezt akkor is merészen állíthatjuk, ha felfedeztük: a franciákról vagy az amerikaiakról többet tudnak, mint, mondjuk, Közép-Európáról. Lehet, ez túl szigorúan hangzik, enyhítsünk: Ausztriáról, Bulgáriáról vagy éppen Észak-Afrikáról is rengeteg olyan információhoz juthatunk, amihez eddig és máshonnan nem. Minden régió megkapja tehát a magáét, az őt megillető terjedelemben, Francia- és Németországtól Spanyol- és Olaszországon át Észak- és Dél-Amerikáig, Ausztráliáig. Mindebből nekünk, magyaroknak négy könyvoldal jut. Ez így reális.
A kötetet részletes térképek tarkítják, miáltal annak, aki úgy érzi, ideje nekiszaladni a borvilágnak, nem kell mást tennie, mint magához venni az atlaszt, és indulhat a menet. Kalandra fel, borbarátaim! (ZA)
