Az 1999. évi ártárgyalás óta a segédeszközök árát - tárgyalás nélkül - kétszer módosította a kormány, ezek együttes hatása az OEP segédeszközkasszájára nem haladta meg a 6 százalékot, míg a halmozott infláció ez idő alatt 26 százaléknál nagyobb volt. Az ártárgyalásokon jelentős szerep jutott az orvosszakmai szakértőknek, akik törekedtek a betegellátási, orvosi szempontok érvényesítésére. Sok problémát okozott az OEP szűk informatikai és adminisztrációs kapacitása, amelyek többnapos, néha -hetes csúszást okoztak a hivatalos jegyzőkönyvek elkészítésében.

A tárgyalások során mindkét fél figyelembe vette az új kormányrendelet-tervezetet, amelynek közgyógyellátási listára kerüléssel foglalkozó paragrafusa azonban - véleményem szerint - komoly veszélyt rejt: a referenciaterméknél olcsóbb termékek - kritériumok nélkül - automatikusan felkerülnek a közgyógylistára. A módosítás január 1-jével életbe is lépett.

Az OEP a közel 400 gyártó/importőr céggel a listára kerülés, választékbővítés, illetve áremelés lehetőségeiről tárgyalt, de a termékek támogatási rendszerének átalakítására több év elteltével sem került sor. Így például hiába kerültek be választékbővítő új termékek egyes eszközcsoportokba, azok - többnyire magasabb áruk miatt - csakis a csoportra kialakított fix támogatásban részesülhetnek (pl. kétkezes, hátsókerék-működtetésű kerekes szék, vizeletgyűjtők, külső szilikon emlőprotézis-tartó melltartók).

Új, illetve magasabb színvonalú technológiát képviselő támogatási csoportokat sem fogadott be az OEP, nem kerülhettek föl a listára a betegellátásban azonos funkciót betöltő, de más kiszerelésű, megjelenésű termékek. Ezek között említhetők a "folyékony" kötszerek, azaz tubusos gélek, paszták.

A jelenlegi termékcsoportok sok esetben a betegek igényeinek sem teljesen felelnek meg. Erre példaként említhetők az inkontinens (vizelettartási zavarokkal küzdő) betegek ellátásához szükséges betétek és nadrágpelenkák. Ezek elbírálásánál eddig is probléma volt, hogy a termékek kapacitásának mérésére nincs egységes módszer. Emellett tény az is, hogy a nedvszívó kapacitás értéke mellett más, a beteg részére fontos jellemzők is vannak, amelyek a termékek használati értékét befolyásolják.

Egyértelműen problémát jelent a jelenlegi, "betegbarátnak" nem mondható támogatási rendszer merevsége is. Az úgynevezett "testtávoli" eszközök tekintetében ez nem jelent komoly gondot, ám a testen viselendő termékek esetében - ahol a beteg bőre, alkata, életvitele befolyásolja a termékek használhatóságát, kihordási idejét, a beteg rehabilitáltsági fokát - a rendszer merev és pazarló. Ezek között említhetők a kötszerek, az inkontinencia, a sztómaterápia eszközei.

Igazából nem a beteg és kezelőorvosa dönt a beteg számára legmegfelelőbb felírható eszközről és annak mennyiségéről, egy előre meghatározott terápiás keretösszeg határáig, hanem a közlönyben meghatározott mennyiség. Az ár és kihordási idő keretei közé szorult az eszközcsoporton belüli "válogatás" lehetősége, ami valójában nincs is. Így azoknak a betegeknek, akikre "nem illik" pontosan a felírható mennyiség és/vagy típus egy termékből, az orvosuk egyedi engedélykérelemmel kell hogy folyamodjon az OEP-hez, illetve a megyei egészségpénztárakhoz.

A biztosítóval folyó tárgyalások egyik legfontosabb kérdése a tb-támogatás mértéke, azaz, hogy a betegnek mennyit kell fizetnie a termék kiváltásakor. A decemberi megállapodások következtében a támogatási mérték 3-7 százalékkal, míg a 2003. évi tb-költségvetés 11 százalékkal emelkedik. Ezért megvan a pénzügyi fedezet az ártárgyalások folytatására. Egyébként a támogatási kulcsok nem változtak, maradt a 70, 85 és 100 százalék.

A betegek helyzete nem ennyire jó, mivel a választékbővítő, a fejlettebb technológiát képviselő termékek jó része - érthető módon - a jelenleg támogatottaknál drágább, ám az OEP a már listán lévő olcsóbb termékek árának megfelelő fix összeggel járul csak hozzá az árukhoz. Amennyiben a betegek ezeket választanák, a "szokásos" térítésmentesség vagy 15 százalékos támogatás helyett, akár a termék árának 30 százalékát kell megfizetniük. Például a térítésmentes sztómaterápia esetében a beteg költsége elérheti a havi 6-7 ezer forintot.