Kormányzati mankóra vár a ruhaipar
A minimálbérek gyors ütemű növekedése az utóbbi két évben 35 százalékkal rontotta a Hajdú-Bihar megyei Komádiban lévő Eurotex Kft. versenyképességét - jelezte az ágazat egyik legsúlyosabb problémáját a társaság ügyvezető igazgatója. Alessandro Boccaletti megemlítette még az erős forintot, a termelési költségek növekedését - amit az európai recesszió okozta keresletcsökkenés miatt nem lehet áremeléssel ellensúlyozni -, a dömpingáron beáramló importot elsősorban Kínából és Indiából. Az olasz üzletember szólt arról is, hogy a nyugati bérmunkapartnerek - elsősorban az olaszok és a németek, de újabban már a franciák is - keletebbre mennek, s az alacsonyabb munkabérek miatt inkább Romániát, Bulgáriát, Ukrajnát választják.
Az olasz üzletember szerint a kilábalást a technológia fejlesztése, illetve ennek támogatása jelentené, de nagyon nehéz hozzájutni a támogatásokhoz. Fontosnak tartaná az adók és járulékok csökkentését, s javasolta: a kormány támogassa a már megkezdett beruházásokat is, s legyen hosszabb a támogatások visszafizetésének futamideje. Felvetette, hogy támogatásban részesüljön a munkaerő képzése, átképzése, amely segítené a termelékenységet. Véleménye szerint szükség lenne egy textilipari zóna létrehozására, és így könnyebben lehetne pályázni a különféle támogatásokra. Hangsúlyozta, hogy a vámszabály szigorítására van szükség a dömpingimport visszaszorítására.
Hasonló képet festett az ágazatról a hajdúnánási Mode 3H Textilipari Kft. főkönyvelője, aki egyebek mellett az esélyegyenlőség megteremtését szorgalmazta. Osváth Imréné szerint a közel ezer főt foglalkoztató vállalkozásnak rendkívüli nehézségeket okoznak a szociális terhek (táppénz, egészségügyi hozzájárulás, betegszabadság). Az ágazat többségében női munkaerőt foglalkoztat, s náluk családi okokból gyakoribb a távollét: Osváth Imréné szerint egy tipikusan "női üzem" nem tudja úgy elviselni az ebből adódó költségeket, mint más iparág vállalatai.
Az MKIK elnöke azt hangsúlyozta, hogy a kormánynak az eddiginél többet kellene tennie az ágazat megsegítéséért, s kérte a társaságokat, hogy javaslataikat juttassák el a kamarának. Parragh László utalt arra, hogy a könnyűipar nem direkt beavatkozást sürget - erre az EU versenyelőírásai egyébként sem adnak lehetőséget -, csupán azt kérik, hogy a gazdaságpolitika menjen elébe a gondoknak. Az elnök emlékeztetett arra, hogy a textilipar máshol is megszenvedte az integrációt, de az uniós államok igyekeztek segítséget nyújtani a bajba jutott cégeknek.
Cseh József, az ágazati szövetség főtitkára konkrét adatokkal támasztotta alá a hazai könnyűipar nehézségeit: az ágazat vállalatai 2001-ben 18,5 milliárd forint adózás előtti eredményre tettek szert, eközben az egészségügyi hozzájárulás 6,5 milliárd, az árfolyamveszteség 14 milliárd, a hirtelen megemelkedett minimálbérek 6,5 milliárd, azaz összességében "a papírforma szerint" 27 milliárd forint nyereséget vett ki az ágazat vállalatainak zsebéből.
