Ebben a filmben minden úgy zajlik, ahogy esetleg nálunk, a szomszédban vagy a távoli franciáknál: a kedveskedő, mindenre figyelmes, középkorú feleség évek óta teszi ugyanúgy a dolgát. Reggel kávét készít imádott férjének, este vacsorával várja, hetente pedig meglepi az általa kiválasztott ruhadarabbal. Éldegélnek a maguk jól megszokott ritmusában: télen kandalló és forró kávé, a nyáriasan kellemes időben pedig tengerpart. Minden évben ugyanaz, mondhatni: unalmas ténykedések töltik ki a hétköznapokat és az ünnepeknek hitt estéket. Látszólag boldogok és szerelmesek.
A mesélő, Francois Ozon rendező nem árul el részleteket, kíváncsivá teszi nézőjét. Találja ki saját maga: vajon mi történik a meghitt családi fészekben, miért nem veszekednek, hol vannak a szeretett rokonok? A homok alatt - első látásra nem éppen találó cím - főszereplői áldozatok: elsuhannak mellettük az órák és a napok, egymás mellett élnek, nem figyelve az imádott társ mozdulataira, örömeire, bánataira.
Mindennapi problémák ezek a legtöbb családnál, gyógyír lehet azonban a különleges stílusú rendező története, amelyet akár receptre is felírhatnának. Hogy segítene-e? Költői a kérdés, az viszont biztos, hogy aki tenni szeretne boldogsága-boldogulása érdekében, az legalább magába nézhet a film megtekintése után.
Kemény kritikákat hallhatunk a 2000-ben forgatott történet elrejtett részleteiben: szívszorító szembesítés áldozata főhősnőnk, akit lehet sajnálni, meg lehet érteni. Sőt: akár el is ítélhető. De ki nem vétkezett már? Az ő bűne az, hogy önző módon azt hiszi: minden a lehető legjobban megy a világon. Véleménye szerint baj egy szál se, amikor pedig ráeszmél az okokra és a következményeire - természetesen segítséggel -, akkor is csak bántani tud.
A másfél órás történet vége nem éppen boldogító, ez nem is jellemző Francois Ozonra, az viszont igen, hogy rázós történeteibe mindig csal némi reményt, egyéni értelemmel és érzelemmel felruházva azt.
Francois Ozon a Vízcseppek a forró kövön és a 8 nő között készült filmjébe kiváló hölgyet talált: Charlotte Rampling az 1960-as évek óta látható vásznon, például A galamb szárnyaiban, Az ítéletben és a Csillagporos emlékekben. Ebben a filmben is emlékezetes alakítást nyújt a színésznő, bár nem lesz kellemes a látvány?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.