Arcok a versenyszférából (gépjármű-kereskedelem)

A Schiller cégcsoport - amely a fővárosban mint Opel-kereskedő lett ismert - erőteljesen terjeszkedik. Egy éve Skoda-szalont nyitottak; nemrégiben megkezdődött a munka az Újpesten létrehozott karosszérialakatos-fényező üzemben és egy Toyota-márkakereskedésben, s az idén még egy Daewoo-kereskedést is létrehoz a csoport.

Az egyes egységeket független társaságok viszik, emellett az ingatlanok egy külön céghez tartoznak, és létrehoztak egy flottakezelő vállalkozást is, amely a tartós bérletre kiadott több mint 500 kocsi ügyeit intézi - mondta el Schiller Gábor, aki cégalapító édesapjával, Schiller Péterrel közösen irányítja a vállalkozásokat.

A cég története érdekesen indult. Schiller Péter a Bánki Donát Műszaki Főiskola 1969-es elvégzése után friss diplomával elment autószerelőnek. Az AFIT-nál eltöltött 12 év után önállósította magát, de csak gumijavításra kapott iparengedélyt, mivel akkoriban megszabták, hány autójavító kisiparos lehet Budapesten. De 1983-ban mégis megnyitotta első autószerelő műhelyét, majd a sorsdöntő fordulat 88-ban következett be, amikor az ipartörvényben talált egy passzust, hogy az iparos az általa feljavított berendezések adásvételével is foglalkozhat. Így lett kereskedő. A következő évben pedig híre járt, hogy az Opel gyárat akar Magyarországon, ezért rögtön felvette a kapcsolatot a képviselettel.

A cégalapító fia, Gábor azóta dolgozik a vállalatnál, hogy az Opellel szerződést kötöttek. Igaz, szétszedett autók közt nőtt fel, s már általános iskolás korában gumit szerelt a nyári szünetekben. Miután a műszaki egyetemre nem vették fel, szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Mint mondja, az egyetemi álmokat elfeledtette a mindennapi munka, viszont azóta is tanul: most menedzserkurzusra jár.

A két Schiller szerint piaci szükségszerűség a terjeszkedés, egy kisebb vállalkozás ugyanis jóval nehezebben veszi fel a versenyt a piacon. A piaci igényeknek megfelelően az alsó középtől a felső középkategóriáig tartó szegmensre összpontosít a csoport, ezért nyitottak a Pólus közelében Skoda-márkakereskedést, ahol Volkswagen haszonjárműveket is forgalmaznak, és ezért vágtak bele a Toyota- és Daewoo-üzletbe, szintén Észak-Pesten.

Az újpesti Fóti úton pedig azért létesült a 9100 négyzetméteres telken Budapest legnagyobb, 50 autó egyidejű fogadására alkalmas karosszérialakatos-fényező szakműhelye - ahol azért egy Opel szatellit márkakereskedés is működik -, mert egyrészt már az Opel-tulajdonos ügyfelek autóinak javítási igénye is meghaladta a korábbi kapacitást, másrészt ez az üzem mind a négy márkát ki fogja szolgálni. A cég - a többi kereskedőhöz hasonlóan - amiatt támaszkodik olyan erősen a szervizre, mert az autóeladáson nem nagy a haszon. Sőt, ha a hosszú távú költségeket is beleszámítjuk - mondják -, gyakorlatilag nullszaldó jön ki.

A 3600 négyzetméteres komplexum ugyanakkor jelentős bankkölcsönből épült. Az EU piacliberalizációs tervei szerint azonban 2,5 év múlva tőkeerős külföldi kereskedők is megjelenhetnek Magyarországon. Az 5-6 éves megtérülési idővel számoló céget tehát elvileg veszélyeztethetné egy új piaci szereplő, de Schiller Gábor úgy véli: az autójavítás egyrészt szakmai, másrészt bizalmi kérdés, és ez a kettő szorosan összefügg. Jó szakemberhez visszajár a vevő, mert bízik benne, jók a tapasztalatai. Hiába jön bárki az EU-ból, előbb piacot kell vásárolni, s egy jó szakembergárdát sem lehet egyik pillanatról a másikra összehozni.

Felvetődik a kérdés, mi van akkor, ha kevésbé sikeres vállalkozások esetleg még örülnének is, ha megvásárolnák a nyugati befektetők. Ebben az esetben a befektető egyszerre jut szakemberekhez és ügyfélkörhöz.

A verseny elől nem zárkózunk el, bízunk a szakértelmünkben - mondja Schiller Gábor, rámutatva ugyanakkor, hogy a magyar kereskedők helyzeti előnyben vannak, ismerik a piacot. De a nyugati tőke is megtérüléssel számol, tehát csak akkor tesz ilyen lépést, ha a befektetés rentábilis. A nem szakmai befektetők pedig nagyot csalódhatnak, mert ez az ágazat nem a gyors pénztermelésről híres.