Bécs megér egy(nél jóval több) estet?

Még június közepéig javában tart a csaknem hathetes Bécsi Ünnepi Hetek sorozata, amelynek keretében 13 országból 31 produkció érkezett-érkezik az osztrák fővárosba (www.festwochen.at). De május 4-én elkezdődött a június 19-éig zajló 31. Nemzetközi Zenei Fesztivál is. Ennek keretében például június 2-ára várják a Cseh Filharmonikusokat és a Szlovák Filharmonikusok kórusát, a dirigens Vladimír Ashkenazy, s a 19-i zárókoncerten a Bécsi Szimfonikusokkal Rudolf Buchbinder játszik zongorán.

Mindeközben - amint azt már megszokhattuk - akad néhány különleges csemege a múzeumokban is, amelyek a helybéliek mellett sok turistát is az osztrák fővárosba vonzanak. Az idén például a Belvedere Galerie igazi szenzációt kínált Gustav Klimt tájképeivel, most pedig Friedrich von Amerling portréfestészete tekinthető meg. A Bank Austria Kunstforum épületében pedig az orosz és amerikai impresszionisták sikeres tárlata után most az olasz futuristákkal ismerkedhetnek a látogatók.

A város szívében lévő MuseumsQuartier új múzeumaiban szintén mindig akad érdekesség. Ezúttal a Leopold Museum nyújt különös élményt: augusztus 31-ig láthatók itt Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) grafikái. Összesen 360 rajz, litográfia, rézkarc, plakát látható itt, mindegyik Otto Gerstenberg gyűjteményéből. Gerstenberg nemcsak matematikus volt, hanem a Victoria biztosítótársaság megalapítója és igazgatója is, aki a pezsgő századfordulón, 1900 körül vásárolta meg Toulouse-Lautrec ezen műveit, amelyek most így együtt láthatók Bécsben. Nem is akárhogyan. A rafináltan ablakozott Leopold Museum alagsorában mintha a párizsi Moulin Rouge-ba lépnénk be. Puha vörös szőnyegek, súlyos és légies függönyök, az emeleten körbe-körbe bokszok, amelyekbe beülhetnének a képzeletbeli látogatók. Mi viszont, a mai, valóságos látogatók, ezekben is nézegethetjük a híres, finom erotikájú plakátokat, melankolikus rajzokat, grafikákat.

A legfrissebb látványosság Bécsben az Albertina: a Hofburg közelében található Művészet, Múzeum, Palota (Kunst, Museum, Palais) címmel illetett Albertina rengeteg látogatót vonz. A múzeumtól kapott információk szerint a március 14-i nyitás óta már több mint 200 ezren gyönyörködtek a kifinomult eleganciával épített és restaurált épület termeiben, valamint a nyitókiállításokban. A bővítés és restaurálás a múzeumtól kapott információink szerint 100 millió euróba került, a 18 pompázatos Habsburg-termet nagy műgonddal, az eredetihez hűen varázsolták újjá. Megújították az aranyozást, az eredetiek alapján rekonstruált selyemtapétákkal vonták be a falakat, restaurálták az intarziás padlókat. A hajdanvolt Habsburg-termek az 1867-es állapotban pompáznak, s ez nem üres újságírói fordulat: ezek maguk is ritka szép "kiállítási tárgyak".

Az Albertinában található belső díszítés eredetileg a Brüsszel melletti Laeken kastélyából származik, Albert von Sachsen-Teschen herceg korábbi lakóhelyéről. Amikor Albert herceg a feleségével, Mária Krisztinával (Mária Terézia lányával) Bécsbe költözött, a laekeni berendezést felhasználták az Albertinában. Az 1700-as évek közepén épült palotát 1801 és 1805 között jelentősen bővítették, már csak azért is, mert Albert herceg komoly gyűjteménnyel büszkélkedett, szükség volt tehát a helyre.

A pasztellszínekkel helyreállított folyosók és a pompás termek mellett három kisebb-nagyobb kiállítótér várja a képzőművészet barátait. Az Albertina mai, tekintélyes gyűjteményében a neves norvég festő, Edvard Munch 90 munkája is megtalálható, nem csoda, hogy a nagy nyitókiállításon most a szimbolizmus és az expresszionizmus egyik alapítójának 60 festménye és 140 rajza, akvarellje, grafikája látható. A képeket 30 gyűjteményből, múzeumból szállították Bécsbe, a kiállítás alcíme: "Téma és variációk". A neves norvég festő ugyanis többször elkészítette fontos műveit. A tárlat rendezői úgy állították össze a 23 témakört, hogy érzékelhessük Munch különböző közelítésmódjait. Jól követhető, miként nyúlt például az 1890-es évektől a saját korai munkáihoz, miként festette meg ismét azokat. Természetesen láthatjuk leghíresebb képét, A sikolyt is, de a Madonna- és a csókvariációk például merőben más oldaláról mutatják a művészt - miközben mégis ugyanarról az alkotóról adnak árnyalt képet.

Azon a hétköznap délelőttön, amikor Munch képeit nézegettük, három kisebb iskoláscsoport töltött órákat a festmények előtt. Az Albertina fiatal, kedves munkatársnői kalauzolták a kicsiket és a nagyobbakat, rajzoláshoz mappákat és ceruzákat adtak nekik, valamint színes úszódeszkákhoz hasonló "párnákat" osztottak szét, így a gyerekek kényelmesen leülhettek egy-egy kép elé. Volt, amikor fél órát is eltöltöttek ott, anélkül, hogy unatkozó arcokat, idétlenkedő gyerekeket láttunk volna. Múzeumi vezetőik remekül, a koruknak megfelelően beszélgettek velük a képek által kiváltott érzéseikről, a színekről, a perspektíváról, a szerkesztésről.

Azóta tudjuk: a múzeumban körülbelül tíz főből álló "művészetközvetítő csapat" dolgozik, ők kizárólag gyerekcsoportokkal foglalkoznak. Ezek a kisebb és nagyobb iskolások valószínűleg felnőttként is múzeumlátogatók lesznek majd. És talán a gyerekkorban formált látásmód segítségével másképp néznek képeket, másképp fotóznak maguk is, másképp rendezik be a lakásukat? Hogy ne csak a művészetek befogadásáról beszéljünk. (Az Albertina jelenlegi kiállításai: Edvard Munch - Téma és variációk (június 22-ig), A szem és a készülék. A fotográfia története (június 9-ig) és Robert Longo The Freud Drawings (szintén június 9-ig). A fő kiállítótérben Munch után Brassai képei láthatók június 21-e és szeptember 21-e között, majd szeptember 5-étől Albrecht Dürer munkái tekinthetők meg.)