Moszkva továbbra is aggódik a lapok leosztása miatt
Putyin és Bush elnökök azóta nem találkoztak, hogy komoly nézetkülönbség alakult ki közöttük az iraki megszállás kapcsán. Moszkva egyre jobban aggódik amiatt, hogy a brit segítséggel győztes USA igyekszik másokat kizáróan dönteni az ügyben. Még ha egyelőre csak egy évre - az újjáépítés idejére -, a felmerülő költségek fedezésére tervezi is "használni" az ország olajbevételeit, ezalatt hosszú időre meghatározó pályára tudja állítani az iparágat.
Sok más ország számára is sérelmes, hogy semmissé válhatnak (váltak) cégeiknek az előző iraki vezetés idején kötött szerződései. (Mint ismert, az orosz Lukoil például igencsak szoros szálakkal kötődött az arab államhoz, de számos vezetéképítési megbízáshoz jutott a Szlavnyefty is.) Ráadásul a külföldiek ezen megállapodásaikat nem az előző iraki rendszer támogatóiként kötötték, együttműködésük szigorúan gazdasági jellegű volt, s az ENSZ égisze alatt folyt.
Az oroszok korainak tartották az Irak elleni ENSZ-szankciók május 22-i feloldását is. Jurij Fedotov orosz külügyminiszter szerint a feloldásról szóló amerikai dokumentumból nem olvasható ki, hogy az USA hogyan képzeli el az átmenetet az olajat élelmiszerért programból az Irak elleni nemzetközi szankciók teljes feloldásába.
Az oroszok egyébként is úgy tartják, hogy az 1990 óta (ekkor szállta meg Irak Kuvaitot) élő tilalom csak akkor veszíthette volna el érvényét, ha az ENSZ fegyverzetellenőrei egyértelműen bebizonyítják, hogy Iraknak nincsenek tömegpusztító fegyverei. Washington ugyanakkor ellenzi, hogy az ENSZ-megbízottak visszatérjenek Irakba, inkább saját embereivel kerestetné a fegyvereket. Fedotov közölte: Oroszország az ügyben nyomást kíván gyakorolni az ENSZ-re, hogy központi szerepe legyen a háború utáni Irak sorsának alakításában. A kérdésről Kínával is egyeztetett. Az ENSZ súlyának előtérbe helyezése mellett állt ki Lengyelországban Jacques Chirac francia elnök és Gerhard Schröder német kancellár is.
Az amerikaiak által kinevezett új iraki olajipari vezetés közben már készül a termelésnövelésre, az export beindítására. A látványosan gyors újrakezdés első számait azóta korrigálták. A 12 év alatt csak öregedett, a karbantartások nagy részét nélkülözött és a háború során részben megsérült létesítmények egyelőre nem alkalmasak a várt produktumra. A május elejére ígért napi másfél millió hordós termelés máris csúszik egy hónappal, s a teljes talpra állás sem remélhető szeptember előtt. A finomítók teljesítménye júniusban remélhetően napi 500 ezer, a termelés pedig egymillió hordó fölé nő.
Egyelőre üzemanyagból még importra is szorul az arab állam. Nem született még újjá az a biztonsági szervezet sem, amely korábban az olajipart felügyelte, s amelynek létét a helyiek szükségesnek látják a feketekereskedelem, a korrupció megakadályozásához. Az elképzelések szerint az iraki olajexport új rendszerében nagy szerepet kapnak a megbízható kereskedőházak.
Várakozások szerint az iraki olajeladások beindulásánál elsőbbséget élveznek majd a finomítók és a nagy nemzetközi (amerikai és brit) olajcégek. Az USA általi megtámadása előtt az arab állam napi kétmillió hordó olajat exportált. Az ország finomítói ma napi 200 ezer hordó olajat dolgoznak fel, a háború előtti mennyiség 750 ezer volt.
