Önszabályozás
Fura kettősség jellemzi a magyar energiaipart az elmúlt egy-másfél évben, de különösen a mögöttünk lévő majd hat hónapban. A hivatalos nyilatkozatok szerint komoly, olykor késhegyig menő viták folynak a január 1-jén megnyílt árampiac egyes szabályozási kérdéseiről, és nincs ez másként a készülőben lévő és a gazdasági minisztérium szerint júniusban megszülető gáztörvény bizonyos paragrafusait illetően sem.
Ráadásul a már működő árampiacot is sok kritika éri, leginkább persze az érintett nagyfogyasztók és a kereskedők részéről, hogy tudniillik nincs számottevő szabad erőművi kapacitás, és az importlehetőségeknek is korlátot szab egyrészt maga a villamosenergia-törvény, másrészt a nemzetközi távvezetékek fizikai teljesítőképessége.
Ugyanakkor viszont azt látjuk, hogy az év eleje óta az árampiac közel 10-12 százaléka megnyílt. A legnagyobb fogyasztók sorra mondják fel közüzemi szerződéseiket és kötnek szabadpiaci megállapodásokat. Azt természetesen mindenki - kereskedők és fogyasztók is - üzleti titokként kezeli, hogy milyen nagyságrendű megtakarítások érhetők el a szabadpiacon, az viszont aligha lehet kétséges, hogy a nagyfogyasztók kedvezőbb feltételeket és árakat tudnak elérni. A legfontosabb továbbra is a biztonság, hiszen jellemzően folyamatos üzemben működő vegyi gyárakról, kohókról, bányaüzemekről van szó, amelyek nem vagy igen nehezen tolerálják a legkisebb kieséseket is. A nem hivatalos információk szerint megtakarításuk átlagosan 5-10 százalék között mozog. Azt mondják, ha teljesen szabad volna az import, ennél nagyobb költségcsökkentés is lehetséges lenne. Információink szerint erre nem kell már sokáig várniuk, de erről majd máskor?
Szóval úgy tűnik, miközben a nyilvánosság előtt szűnni nem akaró értelmezési viták folynak, addig a piac valójában működik, és megoldja a problémákat. A piac ugyanis már csak ilyen. Vannak ugyan szakemberek, akik szerint az államilag ellenőrzött és szabályozott villamosenergia-rendszer a leghatékonyabb, mégis úgy tűnik, már a piacosodás legelején kialakulnak azok a mechanizmusok, amelyek viszonylag gyors megoldást adnak vagy kényszerítenek ki. Nem vitás, hogy sokszor szükségmegoldások születnek, talán nem ragaszkodnak a szabályok minden betűjéhez a termelők, kereskedők és fogyasztók, de a dolog, amit jelen esetben árampiacnak nevezünk, működik. Sokak szerint ez biztató a gázpiaci nyitást illetően is. Igaz ugyan, hogy sok vita van és lesz is még bizonyára egyes részszabályokat illetően, de a piac önszabályozása majd lassanként helyre rak mindent.
