Rövid távon az atomenergiának nincs alternatívája
Az EU egyes tagországaiban határozottan elutasítják az atomenergia felhasználását, másutt viszont a rendszer jelentős mértékben az atomerőművekre épül.
Az atomerőművek hosszú távú esélyeinek értékeléséhez mindenképp szem előtt kell tartani, hogy a világ energiaellátásában jelenleg közel 80 százalékos szerepet játszó hagyományos, vagyis fosszilis energiahordozók ismert, gazdaságosan kitermelhető vagyona nem ad megfelelő fedezetet a folyamatosan növekvő energiaigényre. Igaz, a geológiai kutatási technológiák fejlődésével ez az úgynevezett műrevaló vagyon időről időre gyarapodik. Emellett a környezetvédelmi elvárások és normák is jelentős mértékben korlátozzák a szenes erőművek alkalmazhatóságát.
A megújuló energiaforrások jelenleginél lényegesen nagyobb arányú felhasználását egyelőre akadályozzák a fajlagosan magas beruházási költségek. A megújuló források kis energiasűrűsége miatt az energiát nagyméretű, sok anyagot igénylő berendezésekkel kell összegyűjteni, a legtöbb megoldás átalakítási hatásfoka alacsony, ráadásul az időszakos rendelkezésre állása miatt energiatárolóról vagy háttérkapacitásról is gondoskodni kell.
Mindezek alapján a szakértők úgy vélik, jelenlegi ismereteink szerint az energiaforrásokban mutatkozó hiány pótlására csak az atomenergia jöhet szóba. Vajda György akadémikus a közelmúltban Pakson tartott előadásában azonban figyelmeztetett, a 235-ös uránizotóp kis koncentrációja miatt a jelenlegi technika nem jelent perspektivikus megoldást, hiszen a műrevaló uránércvagyon energiaértéke alig éri el a kőolajvagyon harmadáét. Szerinte a szaporítás, valamint a tóriumércek hasznosítása jelenti a megoldást, ami hatalmas energiaforrás kiaknázására nyújt lehetőséget. Ebben a fúzió egyelőre nagyon távolinak tűnő lehetősége nincs is figyelembe véve.
A nukleáris áramtermelés lehetőségeinek és esélyeinek áttekintésekor azzal is számolni kell, hogy szigorúan véve az energia átlagos önköltsége közel azonos a hagyományos és az atomerőművekben. Jelentős eltérés mutatkozik viszont a beruházási költségeknél. Ez különösen a liberalizált viszonyok között válik hangsúlyossá, ahol gyorsan megtérülő megoldásokra van szükségük a befektetőknek. Az atomerőművek versenyképessége javításának egyik lehetséges módja az élettartam-hosszabbítás. Az újabb generációs egységeket eredetileg is már 50-60 éves élettartamra tervezik, s az üzemben lévő működési ideje is viszonylag kis ráfordítással kitolható ugyanennyire.
Az Egyesült Államokban üzemelő 103 blokkból a legtöbbnél megkezdődött az élettartam-hosszabbítást célzó beruházás, tíz-egynéhány már meg is kapta az NRC, azaz a nukleáris hatóság engedélyét a tervezett 40 éves üzemidő 20 évvel történő meghosszabbításához.
Mivel ezek az erőművek az alapberuházást már leírták, a termelt villamos energia önköltségének meghatározó része a fűtőelem ára, amihez legfeljebb hasonló mértékű egyéb költség járul. Ezek összege az eredeti önköltség felét is alig éri el, vagyis a hosszabbítás időszakában minden más erőműnél olcsóbban termelik a villamos energiát - jelezte Vajda György paksi előadásában.
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy Európában nehezebb a társadalmi támogatás megszerzése, mint az Egyesült Államokban, a nukleáris erőművek léte több helyütt politikai kérdéssé vált, s egyes európai országokban még a kitűnően működő erőművek leállítását is elhatározták.
