Zárlat elrendelése
A betéti társaság tagjai a cég kötelezettségeiért saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek, ha a társaság vagyona a követelést nem fedezi. Adott esetben mód van arra is, hogy a felelős tag vagyonára, illetve annak egy részére zárlatot rendeljenek el.
A Legfelsőbb Bíróság (LB) elé került eset egy sokmilliós kölcsönszerződésre nyúlik vissza, amit a felperes cég kötött egy bt.-vel. A bt.-t képviselő beltag - közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal - a tartozást elismerte azzal, hogy ha cége az adósságot lejáratkor nem fizeti meg, a hitelező jogosult a közjegyzői okiratok alapján végrehajtást kérni. Mivel pedig az adós nem teljesítette kötelezettségét, a városi bíróság a közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal látta el. Az eljárásban viszont kiderült, hogy a bt.-nek nincs lefoglalható vagyontárgya.
A felperes ekkor a bt. beltagjától várta az adósság rendezését. Az időközben perré alakult eljárásban kérte a beltag nevén lévő ingatlan zárlatának elrendelését. A bíróság ennek eleget tett, végzése ellen azonban az alperes fellebbezett. Beadványában arra hivatkozott, hogy cége ellen felszámolás indult, és ennek során a felperes hozzájuthat majd követeléséhez.
Az LB nem találta alaposnak a fellebbezést. Rámutatott: a végrehajtási törvény szerint ha a peres követelés későbbi teljesítése veszélyeztetve van, biztosítási intézkedésként elrendelhető a zárlat, amennyiben a tartozás létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal igazolták. A perbeli esetben mindezt közokirattal bizonyította a hitelező. Az alperes pedig alaptalanul hivatkozott arra, hogy a bt. felszámolása során a hitelező követelését rendezik, hiszen a végrehajtó sikertelenül lépett fel a társasággal szemben. Így a felperes aligha remélheti, hogy pénzét akár csak részben is visszakapja a társaságtól. A zárlat elrendelésének másik feltételét, a követelés kielégítésének veszélyeztetettségét maga az alperes igazolta azzal, hogy nehéz vagyoni helyzetére tekintettel illetékfeljegyzési jogot kért a perben - emelte ki az LB. Következésképpen bizonyítva látta, hogy a felperesi követelés fedezetéül csakis a zárlat alá került ingatlan szolgálhat. (MKK)
