Értékét veszítheti az FTC brand
Nem is olyan régen, hasonló helyzetben az Újpest nagy szponzorai azonnal visszaléptek a csapattal való közös szerepléstől. A Fotex labdarúgóklubja azonban stratégiai szövetségesekkel dolgozik, számukra az együttműködés racionális döntés, és nem kizárólag a közvetlen kommunikációs lehetőségekre épül. Elegendő utalni a Westel vagy az Arany Ászok példájára. Előbbi számára feltehetően a Fotex-hálózattal való együttműködés is meghatározó, utóbbi számára pedig az igen szép eladási mutatókkal rendelkező Fradi Sör. Vélhetően azonban egyikük sem kívánja hosszú távon egy a botrányok miatt kedvezőtlen megítélésű márkával összekapcsolni magát.
A szponzori kör megcsappanásának rémén túl a múlt pénteki "háborúnak" a jegybevételre is hatása lehet. Azok a szurkolók ugyanis, akik tényleg egy jó hangulatú délutánt szeretnének eltölteni a labdarúgópályák lelátóin, messze elkerülik a stadionok környékét is.
A legnépesebb szurkolótábor csökkenése megmutatkozhat a merchandising, az ajándéktárgyak vásárlásának visszaesésében is. Ha gyengül a csapattal (vagy a szurkolótáborral) való azonosulás érzése, akkor sokan legfeljebb a belépőt veszik meg, de ezen túl már nem áldoznak egyéb tárgyak vásárlására. Ez esetben nemcsak a tárgyakat nem lehet eladni, de nem lehet működtetni az ajándéktárgyakat árusító bolthálózatot, és nem lehet kiszolgálni az értékesítésben érdekelt szponzorokat sem. Újabb üzleti veszteség.
Mindezeken túl a szurkolói rendbontásokból (is) fakadó közhangulat még erősebben labdarúgás-ellenessé válhat. Ennek egyik következményeként a szülők egyre kisebb számban engedik gyermeküket versenyszerűen focizni, így a sportág utánpótlása szűkül. A magyar labdarúgás, de a saját utánpótlásra igen nagy hangsúlyt helyező Várszegi Gábor is, csökkenő üzleti lehetőségekkel számolhat a játékosértékesítés területén, ha ez a tendencia felerősödik.
Ám a pénteki csatának - mint példaértékű hivatkozási alapnak - a Ferencvároson túl is ható következményei lehetnek. Az elsősorban a kommunikációs lehetőségek, a szurkolótáborral való közvetlen kapcsolat kialakítása miatt szponzoráló vállalatok kockázata jelentősen megnő. Jelen vannak - egy-egy mérkőzést kivéve minimális közönség előtt -, igazi nyilvánosságot azonban inkább a botrányok kapcsán kapnak. Akkora összeget nem áldoznak a szponzorációra, hogy beleszólhatnának a vezetésbe, befolyásuk lehetne a történésekre, ők inkább "elszenvedik" az eseményeket. Várhatóan továbbra sem fognak jelentősebb szponzorok üzleti alapon belépni a sportág finanszírozásába, hisz a kiszolgálásuk feltételei nem adottak.
A klubok esetleges elszegényedése azonban a verseny további gyengüléséhez vezet, ami visszahat többek között a nézőszámra, a televíziós közvetítések kedveltségére, ez pedig tükröződik az alacsony szponzori érdeklődésben. A helyi támogatók ugyanis nem tudják egymagukban finanszírozni a klubokat, ráadásul a jelenlegi tulajdonosi, szponzori kör jelentős részét az önkormányzatok képviselik. Egy ilyen szurkolói háború újra meg újra felveti azt a kérdést is, hogy a közpénzekkel gazdálkodó képviselői testületek milyen lehetőségeket látnak a labdarúgásban.
Ha a Ferencváros mellől "kidőlnek" a klubok, akkor a saját üzleti útját járó élcsapat sem fog fejlődni. Ha mindezek mellett a legnagyobb szurkolótábor is csökken és minden, hozzá kapcsolódó sportmarketing-bevétel lehetősége apad, akkor látható, hogy a pénteki, Üllői úti szurkolói rendbontás messze túlmutat a konkrét eseményeken.
