Kérdéses a DAM sorsa
Drága az alapanyag, olcsón lehet csak eladni a termékeket, és nincs elég forgóeszköz a termelés finanszírozására, energia- és alapanyag-vásárlásra. Röviden ezekkel lehet jellemezni a diósgyőri kohászat jelenlegi helyzetét. A felszámolás alatt álló DAM Steel Rt. lassan fél éve nem termel, ami a korábbi piaci partnereket is elriasztotta. Szakemberek szerint igazán csak szociális okokból - a sok ezer érintett ember miatt - dolgozik az újraindításon a felszámoló. A diósgyőri cég alapvetően finoman hengerelt szög- és rúdacélokkal volt, illetve lehetne jelen a piacon. A világpiacon elsősorban a gép- és az autóipar használja ezeket az alapanyagokat. A DAM Steel Rt. 2002-ben termelésének 30 százalékát exportálta.
Két évvel ezelőtt nagy reményekkel érkezett Diósgyőrbe a minőségi, saválló acéltermékek gyártásáról ismert olasz Cogne-csoport. A Diósgyőri Acélművek Rt. felszámolását irányító Cash & Limes Rt.-től csak az acélgyártáshoz és -hengerléshez szükséges legfontosabb berendezéseket vásárolták meg, ugyanakkor 4 milliárd forint értékben vállalták a környezeti kárelhárítást is.
Becslések szerint legalább 7 milliárd forint értékben fejlesztettek, minőségi acélgyártásra és nyugati piaci terjeszkedésre alapoztak, de a 2001. esztendőt 2,5 milliárd, a 2002-est pedig 3,6 milliárd forintos veszteséggel zárták.
A DAM felszámolása során értékesítették azt a transzformátorállomást, amelynek révén nagyfeszültségen vásárolhatnák az áramot. Ez Székely Árpád, a DAM Rt. korábbi vezérigazgatója szerint 15 százalékkal megemelte a termelés költségeit. Emiatt tavaly egymilliárd forinttal nőtt a társaság vesztesége. Ez egyértelmű versenyhátrány a piacon.
Hitelhez is csak szigorú feltételekkel jutottak. Most, a felszámolás időszakában ugyanaz az egy pénzintézet, a CIB bank áll szóba a DAM-mal, amelynek eredetileg 3,9, jelenleg 1,9 milliárd forintos követelése van a diósgyőri acélipari társasággal szemben. Az előző felszámolási eljárás során is a CIB hitelezett a DAM-nak. A DAM Steel Rt. mindezeken túl örökölte cégelődjei több éve húzódó problémáit, a piacvédelem hiányosságait, az acélhulladék-vásárlás gondjait és azt, hogy a berendezések viszonylag korszerűek, ám a folyamatosan likviditási gondokkal küszködő társaságok képtelenek elegendő forgóeszközt biztosítani a piaci jelenlét ápolására, hulladékfelhalmozásra és az időszakos karbantartások maradéktalan végrehajtására.
Az olasz vezetők szerint vagy a hulladék kivitelét, vagy a külföldi acél késztermékek behozatalát kellene korlátozni. Tisztában vannak azzal, hogy az uniós csatlakozás keveset enged meg, de így tönkremehet a hazai acélipar. A bajokat tetézte az erős forint, amely elvitte a növekvő importon keletkező pluszbevételt.
Áprilisban bizonyos acéltermékek ugyan védelmet kaptak, ez azonban a diósgyőri társaság termékeinek alig 10 százalékát érinti. Mindezek ellenére Marjasné Endrédi Zsuzsanna reorganizációs vezérigazgató és Kovács János felszámolóbiztos úgy véli, hogy lesz piac a termékekre, és az egyértelmű, hogy csak működőképes állapotban lehet érdemben vevőt találni a gyárra. (SzB)
