CHINaRT a Ludwig Múzeumban
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA világ képzőművészeti életének neves szakemberei az utóbbi évek egyik legnagyobb fölfedezéseként tartják számon Kína kortárs művészetét. A legutóbbi esztendőkben a Velencei Biennálén is talán a legjelentősebb visszhangot kiváltó pavilon épp a távol-keleti országé volt. A változatos és igényes anyagra fölfigyeltek az európai és tengerentúli múzeumok is, és a köztudatba villámgyorsan berobbanó kínai művészek előtt kiállításokkal tisztelegtek a világ szinte minden táján. Igaz ugyan, hogy a bemutatók többségén Európában vagy az Egyesült Államokban elő alkotók szerepeltek, Kína fókuszba kerülése, bekapcsolódása a világ művészeti vérkeringésébe ma már több, mint jelzésértékű folyamat. A hangos sikereknek köszönhetően jött létre a budapesti Ludwig Múzeum most látható kiállítása is, amelyen a magyar látogató végre testközelből ismerkedhet a lassú konszolidáció útját járó szocialista szuperhatalom képzőművészetével.
A budapesti esemény külön érdekessége, hogy a szervezők immár kizárólag Kínában élő és dolgozó, elsősorban a fiatalabb művészgenerációt képviselő alkotókat válogattak be a kiállításra. A hamisítatlan kínai "alapanyag" ellenére a bemutatott művek többségén mégis a nyugati vizuális kultúra erős hatása érezhető. A kiállított munkák mind tematikájukban (a globális politika szociológiai és társadalmi kérdései), mind pedig stílusukban (az új vizuális médiumok képzőművészeti térnyerésére utaló jegyek) a nyugati civilizáció képkultúrájának hamisítatlan jellegét viselik magukon. A több száz festményt, szobrot, fotó- és videomunkát felsorakoztató tárlatra a figurativitás és a szimbolikus hangvétel a jellemző, melyből csak itt-ott bukkannak elő a tradicionális távol-keleti kultúrára utaló jegyek.
Ez a szokatlan és meglepő sajátosság jól jelzi Kína politikai, gazdasági szerepének jelenleg is zajló átértékelődését. A kiállítási anyagban jól érzékelhető a kontinenseken átívelő, felgyorsult kulturális információcsere, amelynek sajátos önellentmondásait, valamint eredményeit láthatjuk most a Ludwig Múzeum tárlatán.
