Egy szokatlan, de megtérülő befektetés
Mérhető adatok - mint a termelékenység, a nyereségesség vagy a részvények árának alakulása -, de minőségi változások - például a vállalatról vállalaton belül és kívül kialakult imázs, a szervezeti változásokat levezénylő menedzserekre nehezedő nyomás mérséklődése, az alkalmazotti morál erősödése - is bizonyítják, megéri a vállalatoknak el- és áthelyezési, karrierváltoztatási szolgáltatásokba fektetniük. Így summázható a Drake Beam Morin humán erőforrás tanácsadó cég szponzorálásával, a Linkage's Center for Organizational Research közreműködésével készített felmérés, amelyet 1200 vállalati humánerőforrás-menedzsertől összegyűjtött információkból állítottak össze. A válaszadók az összes jelentős iparágat képviselték, helyszíne Észak-Amerika volt. A felmérés a többi között kitért a vállalat ellen a későbbiekben indított perek számának alakulására, azoknak a dolgozóknak az eltávozására, akiket a cég amúgy meg szeretett volna tartani, a termelékenység, a nyereségesség, a részvényárak alakulására, továbbá a betegszabadságok számának változására, az alkalmazotti munkamorálra, a sajtóvisszhangra, a munkaerő-felvétel költségeire és a munkavállalók elégedettségére.
Egyfelől minden vezető intuitív módon tudja, ha válófélben alkalmazottját más helyszínre küldi el dolgozni, akkor ennek a gesztusnak vannak kedvező hatásai, például javul a cégről kialakult kép a közegben, ahol tevékenykedik, illetve erősödik a munkamorál a maradók körében. Másfelől vannak olyan esetek is, amikor nem csak ilyen hatásokat lehet elérni - bizonyos lépések kézzel fogható, adatokkal mérhető, az üzletmenetet komolyan és kedvezően befolyásoló eredményt hozhatnak. Ezek kategóriája esetünkben az el- és áthelyezési, valamint karrierváltoztatási szolgáltatásokat jelenti. A felmérés egyértelművé tette: eltérő módon alakul azoknak a cégeknek a későbbi üzletmenete, amelyek odafigyeltek az exalkalmazott jövőbeni sorsának alakulására, illetve amelyek ezzel nem törődtek.
A kedvező eredmények közé sorolták a megkérdezett humánerőforrás-igazgatók, hogy jelentősen csökken az elbocsátott alkalmazott által a cég ellen indított perek száma. Azoknál a vállalatoknál, ahol odafigyeltek az eltávolítandó alkalmazott jövőbeni sorsára, 28 százalékkal csökkent az esélye a perindításnak. A válaszadók 78 százaléka pedig egyenesen úgy nyilatkozott: semmilyen jogi következménnyel nem kellett szembesülniük az elbocsátás után. Egy másik, az odafigyelő vállalatok által érzékelt igen kedvező hatás a termelékenységben csapódott le. Kétszer annyi vállalat regisztrált az elbocsátásokat követő 12 hónapban termelékenységnövekedést, mint azok, amelyek nem törődtek a volt alkalmazottak további sorsával.
A nyereségesség alakulásában is mérhető a gondoskodás. Az el- és áthelyezési, karrier-tanácsadási szolgáltatást biztosító vállalatok hatvan százalékánál a leépítést követő 12 hónapban szinten maradt vagy nőtt a nyereségesség - szemben az ezzel nem foglalkozó vállalatok 40 százalékos arányával.
A vállalati részvények árának alakulásában is érzékelhető volt a különbség. Míg ugyanis az ilyen módszereket alkalmazó cégek 33 százalékának papírjai értéknövekedést értek el az elbocsátásokat követő hat hónapban, addig a "nemtörődömöknek" csak 12 százaléka tudott ilyen eredményről beszámolni.
