Erősödő futballvárosok
Kérdéses, hogy használt-e vagy ártott a magyar futballnak a nemzeti labdarúgó-bajnokság második vonalában, az NBI/B-ben induló csapatok nevezési dokumentumainak elfogadása. A labdarúgóklubok megszűnései, telephely-változtatások, új csapatok "kooptálása" ugyanis igencsak rányomják a bélyegüket a honi labdarúgásra. De egyáltalán, van-e például jelentősége annak, hol játszik egy csapat?
Emlékeztetőül: az előző évadban menet közben a bajnokság feladására kényszült a Vasas és a Demecser, majd a bajnokság után nyolc csapat nem tudta és/vagy nem kívánta teljesíteni a nevezési feltételeket, ezért nem neveztek az NBI/B-be (megszűnők). Közülük négy csapat azonban telephelyet változtatott: Kecskemét Angyalföldre, Bük Kecskemétre, Monor Miskolc-Diósgyőrbe, Fót Dunaújvárosba költözött (költözők-befogadók), míg Nyíregyházán a megszűnő Spartacus városi támogatási rendszerét a feljutó Kertváros csapata vette át.
A szabályozások szerint az indulási jog nem képezheti csere tárgyát, a csapatok székhelyváltoztatását azonban nem tiltotta semmi, ezért a klubokat működtető gazdasági társaságok üzletrészének felvásárlása révén lehetővé vált a csapatköltözés. Mivel így sem volt meg a Magyar Labdarúgóliga illetve a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) által kívánatosnak tartott létszám, ezért a bajnokságot - a korábbi 20 helyett - 18 csapatosra "töltötték fel", lehetővé téve a Szeged és a Vác indulását is.
A vihar elmúlt, a bajnokság elindult. Érdekes kérdés, hogy jó (igazolható) vagy rossz döntést hoztak az érintettek? A szórakoztatóipar részét képező hivatásos csapatsportokban a nevezés elfogadása jelenti a piacra való belépést. A sportgazdasági értelemben nyílt bajnoki rendszerekben a belépést lényegében a feljutás-kiesés automatizmusai szabályozzák, míg az amerikai típusú zárt ligákban adminisztratívan határozzák meg, hogy ki indulhat a bajnokságban, az új belépőket akár 100 milliós nagyságrendű belépési díjra kötelezve (például NBA, NFL, MLB). A vegyes, vagy kvázi zárt rendszer alapját legtöbbször a feljutás-kiesési mechanizmus alkotja, de a nevezés elfogadásához adminisztratív - pénzügyi, szervezettségi, információs stb. - előírásoknak kell eleget tenni (a labdarúgás Bajnokok Ligája a legjobb példa, amit ráadásul még a tőkeerős csapatok számára oly kiszámíthatóan "szerencsés" sorsolás is segít?)
A piacra lépés szabályozása különösen fontos ott, ahol a sportszórakozásból nyereséget kívánnak termelni. A sportligákban (amerikai ligák, vagy a labdarúgásban Manchester United, Real Madrid, Milan stb.) a közösségek támogatásának, gazdasági erejének, a mérkőzéseket helyszínen megtekintők számának igen nagy a jelentősége.
A 2002/2003-as bajnoki évadot befejező 18 NBI/B-s csapat telephelyének lakossága 1 201 874 fő volt (vonzáskörzet nélkül, Budapesten kerületi adatokkal számolva). Az új bajnokságban ez a szám 13 százalékkal nőtt, 1 361 336 főre. A két, első osztályba jutott csapat városának átlagos lélekszáma 126 048 fő volt, míg a másodosztályba feljutó, illetve az NBI-ből kieső összesen négy csapat városának átlagos nagysága ennek mindössze 41 százaléka, 51 560 fő volt, ami az előző évad átlagos telephelynagyságának alig több mint háromnegyede. A megszűnők városi lakosságának több mint másfélszeresét jelenti az a hat csapat (új belépők), amelyek telephely-változtatással, illetve a liga általi "feltöltéssel" kerültek az NBI/B-be. Ezen belül is befogadók és költözők aránya 3,26.
A potenciális gazdasági erőt (amit a városok 2002. évi összes bevételével mérünk) tekintve még nagyobb a különbség. A költözők-befogadóknál 2,9, az új belépők és megszűnőknél 3,3 ez az arány, némi pongyolasággal azt mondhatjuk, hogy a megszűnő csapatok potenciális gazdasági hátterét több mint háromszorosan haladja meg az új belépők lehetséges gazdasági ereje.
Az adatok alapján az NBI/B osztály bajnoki nevezéseinek elfogadásával sportgazdasági szempontból igazolható döntés született - három fontos kitétel figyelembevételével.
Mivel a magyar labdarúgásban a potenciális kereslet nagysága, a közösségek gazdasági ereje és az egyes futballvállalkozások életképessége között meglehetősen változékony és a sportpiac európai normál működésénél gyengébb a kapcsolat, a nagyobb piaci potenciál nem jelenti automatikusan azt, hogy az új vállalkozások biztos pénzügyi feltételekkel működnek majd.
Gazdaságetikai szempontból nagyon is kifogásolható a gyakran komoly szállítói, nemritkán köztartozásokat felhalmozó anyavállalatok befogadók általi kiürítése és "bedöntése". A magyar futball amúgy sem túl magas bizalmi indexét tovább rontotta a futballszórakoztatási lehetőségek "ügyeskedéssel" való városi megtartása.
Magyarországon fokozatosan épül ki a hivatásos sportligák európai típusú rendszere. A csapatmozgások szabályozatlansága, az abból adódó kiskapuk megtalálása jól jelzi, az átalakulás korántsem ért véget.
