könyvajánló

A könyv első kétharmada azt kísérli meg bemutatni, hogy a szervezet-gazdaságtan neoklasszikus változata aláássa önmagát - írja bevezetőjében Gary J. Miller. A világ számos országában felsőoktatási tananyag részét képező mű szerzője a való életből merített példák sokaságával támasztja alá nézetét: azon vállalatok, amelyek menedzserei beosztottjaikat együttműködésre és szűken vett önérdekük meghaladására tudják ösztönözni, jelentős előnyre tehetnek szert versenytársaikkal szemben. A dolgozók ilyen irányú motiválására azonban alkalmatlan a szervezetirányítás klasszikus, azt mechanikus problémának tekintő megközelítése. Eszerint a cél olyan ösztönzőkből és szankciókból álló rendszer működtetése, amelynek keretében az önérdeküket követő, alapvetően motiválatlan alkalmazottaknak érdekük lesz, hogy a cég céljainak megvalósításáért dolgozzanak.

Ez a felfogás Miller szerint mára elhibázottnak tekinthető, bebizonyosodott ugyanis, hogy nincs a gyakorlatban is jól működő ösztönzőrendszer, hiszen mindig lesznek olyanok, akiknek érdekükben áll lazsálni, s az így létrejövő egyensúlyi állapotok a szervezet minden tagja számára roszszabbak lesznek az optimálisnál. A szerző ugyanakkor leteszi voksát azon modell mellett, amelynél a menedzser fő feladata annak elérése, hogy beosztottai készek legyenek az együttműködésre, az újításra, a kockázatvállásra és a minél tökéletesebb teljesítésre.