Lerántott futballgázsik

Évről évre ismétlődő, a labdarúgás egészét alapjaiban megkérdőjelező téma a magyar focisták kiugróan magas jövedelme. A sportágon kívülről érkező hangokat felerősítik a labdarúgásban tapasztalható gazdálkodási nehézségek, amik sok esetben éppen a focisták számláinak kifizetését késleltette. A Magyar Labdarúgóliga (MLL) már a bajnokság elején mérsékeltebb összegű megállapodások megkötésére szólította fel a klubokat, annak érdekében, hogy valamennyi csapat számára rendelkezésre álljanak a bajnokság befejezéséig szükséges anyagi források. Ez az MLL-hez beérkezett üzleti tervek szerint a 2003/2004-es szezonban átlag 20 százalékos csökkentést jelent.

Az MLL ráadásul újabb radikális lépésre szánta rá magát: ligaszinten kívánja szabályozni a játékosfizetéseket, egy jelentősen megkurtított alapfizetéssel és egy teljesítményhez kötött, nagyobb arányú mozgó résszel. Ám kérdéses, hogy önmagában ez a radikális lépés meg tudja-e oldani a magyar labdarúgás gazdálkodását feszítő problémákat.

A tervek szerint mindenesetre a 2004 januárjától életbe lépő sporttörvény nem teszi lehetővé, hogy a játékosok egyéni vállalkozóként, cégként rúgják a labdát, és szerződjenek az őket alkalmazó csapatokkal. Az alkalmazotti forma azonban mind a játékos, mind az egyesület számára új és az adókat, járulékokat tekintve anyagilag megterhelőbb megállapodást kíván azoktól az egyesületektől, amelyek jelenleg is forráshiányosak.

Az alkalmazotti foglalkoztatás azonban nem kelt megütközést Európában, ahol az úgynevezett big five országokban (Anglia, Német-, Olasz-, Spanyol-, Franciaország) ezen forma alapján játszanak és kapnak fizetést a játékosok. Az alábbi, 2001-ben megjelent adatsor jól jelzi, hogy azonos nettó játékosbevétellel kalkulálva az egyes országok adórendszeréből, társadalombiztosítási gyakorlatából következően hol, mekkora terheket kell a csapatoknak vállalniuk.

Ugyancsak a játékosfizetésekhez kapcsolódó kérdés, hogy a leginkább a televíziós közvetítési jogdíjak csökkenéséből Magyarországon jelenleg az elmaradásából fakadó bevételkiesés okozta finanszírozási problémák miképpen oldhatók fel. Nyugat-Európában 1999 óta téma az úgynevezett salary cap, a csapatszintű fizetési bértömeg maximalizálásának bevezethetősége. Az amerikai ligák némelyikében alkalmazott rendszer lényege, hogy ligaszinten szabályozzák a csapatok által játékosfizetésekre, -javadalmazásra fordítható összegeket, a csapatbevételek meghatározott százalékában maximalizálva. Amelyik csapat ezt átlépi, az büntetést fizet. Az NBA-ben például a legújabb szabályozás szerint a liga történetének eddigi legmagasabb felső korlátját fogadták el, 43,84 millió dollárban megállapítva. A csapatoknak megengedettek bizonyos pénzügyi megoldások, ezért egy intervallumon belül (43,84 és 52,9 millió dollár) megengedett a túlköltekezés. Ám ezt túllépve már fizetni kell a luxury taxot a túlfizetésre kiszámolva. Az előzetes várakozások szerint az így befizetett összeg körülbelül 57 millió dollárnyi, amit a csapatok között meghatározott szempontok szerint felosztanak, és így visszaforgatják a gazdálkodásba.

A tengerentúli példa alapján Angliában két éven belül mindhárom bajnokságban bevezetik a nevezett bértömeg-szabályozást. Az idei esztendőben a harmadosztályban, a játékosjövedelmekre fordított összeget a forgalom 60 százalékában és az összes fizetési költséget pedig a bevételek 75 százalékában maximalizálva. A korlátozás megszegőit a pénzbüntetésen kívül pontlevonás is sújtja.

Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a játékos-szakszervezettel való megegyezést sem, hisz a korlátozáshoz az érintetteknek is hozzá kell járulniuk. Az amerikai ligákban többször előfordult játékossztrájk, a megegyezés nehézségeit jelezve.

A múlttal, teljesítménnyel rendelkező játékosok és az őket alkalmazók számára fontos szempont, hogy milyen módon lehet érvényes szerződéssel rendelkező labdarúgót átigazolni a bértömeg-szabályozás keretei között. Lesz-e érvényes szerződés "továbbvitel", vagy újra kezdik tárgyalni az egyéni szerződést, ezzel is elvileg felhajtva az árat? Különbséget tesz-e a szabályozás az első szezonjait az első osztályban töltők alapfizetése és a veterán játékosok fix jövedelme között? A magyar labdarúgás a jövedelmi viszonyok rendezésével egy meghatározó, ugyanakkor összetett kérdéskör egyik elemét érintette. Feltételezhető, hogy az MLL szakemberei rendszerben gondolkodnak, és nem csak a közvélemény nyomásának engedve tervezik a béreket csökkenteni. Ezért nem szabad önmagában értékelni az első lépésre tett javaslatot, meg kell ismerni a majd nyilvánosságra kerülő szabályozási rendszert.