Változás előtt
A szakember elmondta: a hét évvel ezelőtt alakult,és a munkaügyi tárca szervezetébe betagolt MKDSZ 63 nem fôállású közvetítője és döntőbírója eddig összesen mintegy 250 esetben járt el. Állami szolgáltatásról van szó, amely a felek számára ingyenes. Túlnyomórészt (az esetek mintegy 60 százalékában) kollektív munkaügyi vita rendezésére került sor, melyek zömmel bérviták voltak.
Egyelőre nincs felmérés arról, hogy a közvetítők által vállalt ügyek hány százaléka keletkezett külföldi vagy vegyes tulajdonú cégeknél, ám ahogy ezen vállalatok száma növekszik Magyarországon, értelemszerűen ez a konfliktusok számában is megjelenik. Ugyanakkor az a tapasztalata, hogy a hazánkban működő külföldi vagy vegyes tulajdonú cégek nagyon szélsőségesek abban a tekintetben, engedik-e, vagy éppenségel támogatják-e a szakszervezet létezését.
Ezzel kapcsolatban rámutatott, ott, ahol a cég kultúrája külföldön is olyan, hogy eleve kiépül a szakszervezettel való kapcsolat, ott igénylik, hogy Magyarországon is meglegyen a munkaügyi partnerük az első perctől kezdve. A nagy cégeknél erre számos példa van. Miként egyébként arra a vállalati törekvésre is, hogy az alkalmazottaik, munkásaik között még véletlenül se legyen szervezett dolgozó, nehogy "felüsse a fejét a szakszervezet".
Mindazonáltal Magyarországon ez idáig azt lehetett tapasztalni - hangoztatta Kovács Géza -, hogy azoknál a multinacionális vállalatoknál, ahol működik szakszervezet, eddig nem volt nagyon éles konfliktus, mert a hazai bér- és kereseti viszonyokhoz képest jobb feltételeket tudtak kínálni. Az uniós tagság közeledésével, illetve az azt követő időszakban azonban bizonyos fokú kiegyenlítődés alakul ki e téren; csökkenni fog az utóbbi tíz évben megfigyelhető bérelőny, amely eddig a magyarországi multik javára billentette a mérleget a többiekhez képest.
Példa erre többek között az is, hogy a magyar köztisztviselők jövedelme az utóbbi két-három évben kezdett felzárkózni a versenyszférához. Régebben valaki nagyon megbecsülhette magát, ha egy multinál dolgozott, mert háromszor annyit keresett a helyi önkormányzatnál dolgozóhoz képest. Most ez a helyzet kezd megváltozni. Emellett az emberek felismerik: ugyanannál a cégnél egy (uniós) határtól odébb jobbak a jövedelmi pozíciók, s akkor már kritikusabban nézik a saját helyzetüket is Magyarországon.
Az igazgató arra is emlékeztetett, annak idején a multik kimondottan szociális nagyvonalúsággal kezelték a magyarországi letelepedést. Ha létszámleépítésekre került sor, egyes cégek komoly összegű végkielégítést adtak. Elképzelhető azonban, hogy az ezután Magyarországon letelepülő külföldi tulajdonú cégek már nem gondolkodnak ilyen nagyvonalúan, következésképpen már kevésbé tudják vagy akarják megelőzni a munkaügyi konfliktust.
