Vélemények az ökoadó bevezetéséről
Dzubay László
a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) környezetvédelmi bizottságának titkára
Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az energiaadó és a környezetterhelési díjak bevezetését célzó törvénytervezetek vállalataink véleménye és a témában közölt hatásvizsgálati tanulmányaink ellenére az Országgyűlés elé került. Az energiaadó bevezetését azért ellenezzük, mert az EU tagállamai közül is csak néhány vezetett be hasonló szabályozást. Emellett az adócsökkentési lehetőségek nem terjednének ki a nagyfogyasztókra, továbbá a szabályozás a környezetvédelmi megfontolásból földgáztüzelésre áttért vállalatokat is indokolatlanul bünteti. A környezetterhelési díjak bevezetését szintén nem támasztja alá az uniós követelmény, s az erre vonatkozó javaslat több ponton is kifogásolható, ráadásul a mellékelt hatástanulmányok is félrevezetők.
Arra az esetre, ha a parlament ennek ellenére az ökoadórendszer létrehozása mellett határoz, több javaslatot is tettünk annak érdekében, hogy az érintett ágazatokban ez ne okozzon ellehetetlenülést. Ezek közé tartozik, hogy a cégek túlzott terhelésének elkerülése érdekében az energiaadó összegét a vállalkozások iparűzési adó alapjának 0,35 százalékában, míg a környezetterhelési díjaknál 0,5-ében maximalizálják. Emellett javasoljuk, hogy a szén-monoxid után ne vessenek ki levegőterhelési díjat, mivel ez zöld szempontból sem indokolt. Szorgalmazzuk még, hogy a döntéshozók zárják ki az átfedések miatt előálló többszörös díjfizetést, továbbá a terhelési díjak esetén tegyék lehetővé, hogy a fizetendő összegek megállapításánál le lehessen vonni az összegből a vállalat által korábban végrehajtott környezetvédelmi beruházások értékét, legalább a befizetés egy részéig.
Koji László
a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) környezetvédelmi kollégiumának elnöke
A környezetterhelési díjakról szóló javaslat valójában egy adójogszabály tervezete, s mi alapvetően elfogadhatatlannak tartjuk a gazdasági szervezetek terheinek további növelését. A tagjainktól bekért számításokból az derült ki, hogy a terhelési díjak egyes ágazatokban aránytalan pluszteherként jelentkeznek majd. A vízterhelési díjnál az emissziós értékeket önkényesen határozták meg, s a kibocsátás minőségét sem vették figyelembe, azaz a terhelés minőségétől függetlenül, pusztán mennyiségi alapon kellene fizetni. Az érintett cégek jó része közszolgáltató, amelyek a pluszköltségeket nagyobb részben várhatóan a csatornadíjakba építik be. Ha a díjat teljesen a fogyasztókra hárítják, akkor az a fővárosban 30 százalék feletti csatornadíj-emelést eredményez. Más városokban ugyancsak előfordulhatnak 20 és 30 százalék közötti díjemelkedések, s hasonló lehet a helyzet a levegőterhelési díj által érintett ágazatokban.
Bízunk abban, hogy még van lehetőség a tervezetek módosítására annak érdekében, hogy a változtatások ne csökkentsék az érintett vállalkozások jövedelemtermelő képességét. Az MGYOSZ-hez hasonlóan mi is szorgalmazzuk, hogy a vállalkozások iparűzési adó alapjának meghatározott százalékában maximalizálják a fizetendő összeget az egyes cégek esetén, s az elmúlt években végrehajtott zöld fejlesztéseket le lehessen írni a környezetterhelési díjakból. Emellett javasoljuk, hogy a terhelési díjakból származó bevételeket az állam automatikusan a környezetvédelem területére forgassa vissza, s ebből azok a vállalatok is pályázhassanak beruházási támogatást, akik a díjakat fizették.
