Mednyánszky Budán
A festő halála után elsőként láthatjuk egybegyűjtve itt, Budapesten Mednyánszky László életművét. Az oeuvre darabjai a történelem sodrában két ország, Szlovákia és Magyarország közgyűjteményeinek tulajdonába kerültek. A Magyar Nemzeti Galéria jövő év februárjáig látható kiállításán azonban - igaz, csak rövid időre, de - "újraalkották" az életművet. Egymás mellett csodálhatók most meg a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonában levő korai, valamint a Magyar Nemzeti Galériában található érett alkotásai, továbbá a különböző hazai és szlovák közgyűjteményekben szétszóródott Mednyánszky-művek.
Mednyánszky László a századforduló magyar festészettörténetének egyik legtalányosabb figurája. Bár nyitott volt kora legújabb törekvéseire - pályája elején Münchenben és Párizsban tanult, majd Bécsben alkotott -, művészete a legszorosabban azokhoz a tájakhoz, vidékekhez és figurákhoz kötődik, amelyek alkalmat adtak számára ahhoz, hogy megfogalmazza sajátos természet- és világszemléletét. A Tátra csúcsai, tengerszemei közelségében érezte magát igazán otthonosan, de megigézte az Alföld, Itália és a Kárpátok déli vidékének számtalan megragadó vidéke is.
Benyomásait gyakran vázlatkönyvekben örökítette meg, hogy később rajzai alapján építhesse fel nagyméretű kompozícióit. Festői tematikájának másik nagy csoportjához, az úgynevezett csavargóképekhez modelljeit egyszerű parasztlegények, cigányok, kocsisok, katonák és külvárosi koldusok közül válogatta. Monumentális alakos képeinek sorozatával új műfajt alkotott, amelyben nyoma sincs az akkoriban oly divatos szegényember-festészet hamis szentimentalizmusának.
A tárlat Budapest után Pozsonyban, majd 2004 őszétől Bécsben, a felső Belvedere pompás termeiben látható. Említést érdemel a kiállításhoz készült katalógus is, mely borsos árú ugyan, de a tartalom nagyszerű: a kiadvány a hazai és szlovákiai művészettörténészek által bemutatott életmű igényes és alapos feldolgozása.
