Nem kötelező aláírni a számlát

A változást a közelgő európai uniós csatlakozás indokolja, a vonatkozó EU-s irányelv szerint ugyanis a tagállamok nem követelhetik meg a hagyományos, papír alapú számlák aláírását. A nagy értékű szolgáltatást nyújtóknak ugyanakkor - saját hitelességük igazolása érdekében - továbbra is érdemes lesz aláírniuk a számlákat. Az üzleti kapcsolatokban ugyanis fontos, hogy konkrétan meg lehessen határozni, ki vállalja a felelősséget az elvégzett munkáért. A mindennapi bevásárlásokat viszont jelentősen megkönnyítheti, hogy nem kell az eladó vagy a pénztáros aláírására várni.

Éppen három éve van érvényben a számlák aláírásáról szóló rendelkezés. Eredetileg azért vezették be, hogy gátat szabjon a pénzforgalom nélküli, illegális számlakibocsátásnak. Nem lehet számszerűsíteni, hogy az aláírási kötelezettség csökkentette-e az illegális számlaforgalmat, valószínű azonban, hogy az előírás csak az eladó és a vevő idejét rabolta. Ráadásul a bizonylat-ellenőrzéseknél az APEH sem tekintette az aláírás hiányát olyan mulasztásnak, amelyért bírságot szabtak volna ki.

Az eredeti törvény csak azokat a vállalkozásokat mentesítette a számla aláírása alól, amelyek főtevékenységként olyan szolgáltatást végeznek, amelyről számítógépes úton, zárt rendszerben, a számlázási rendszer által mért adatok alapján, emberi beavatkozás nélkül, folyamatosan és nagy tömegben állítanak ki számlát. Ennek a kitételnek kizárólag a telekommunikációs cégek feleltek meg. Később a közüzemi szolgáltatók is mentességet kaptak. A nagy áruházláncok tulajdonosainak azonban csak az uniós csatlakozás hozza meg az adminisztrációs teher csökkentését.