Az unió sem segít a haldokló cipőiparon

Az Európai Unió cipőiparának termelése 1998 és 2002 között szinte valamennyi országban csökkent. A helyzet az Egyesült Királyságban a legdrámaibb: a termelés több mint 50 százalékkal esett viszsza ebben az időszakban. Az egyetlen kivételt Portugália jelenti, ahol 2001-ig még növekedést is mértek.

A számunkra leginkább meghatározó partner országban, Németországban hazánkhoz hasonló a helyzet: csökkenő termelés mellett egyre szélesebb kört érintenek a gyárbezárások, létszámleépítések. A nyugat-európai cipőiparra általánosan jellemző, hogy egyre inkább a magas minőségű, egyedi igényeket jobban kielégítő - és így magasabb hozzáadott értéket képviselő - termékek gyártása felé mozdultak el. Az alacsonyabb minőségű szegmenset egyértelműen a távol-keleti importtermékek fedik le. Az átlagfogyasztó azonban a közepes minőséget keresi egyre inkább, ahol az

európai ipar még mindig je-

len van.

A cipőipar - mint általában a könnyűipari ágazatok - jelentős foglalkoztatáspolitikai szereppel bír. Ezekben a munkaigényes ágazatokban sok női, illetve alacsonyan képzett munkaerőt alkalmaznak, az Európai Unióban emellett a kulturális örökség megóvása szempontjából is fontosnak tartják. Az EU-ban aktuális kérdés, hogy milyen módon lehet növelni az adó- és járulékrendszerben a foglalkoztatás és képzés-ösztönzés elemeit. Ilyen tervek léteznek már Olasz-, Franciaországban (Borotra-terv) és Belgiumban (Maribel-terv) is.

Európai uniós csatlakozásunkhoz közeledve a hazai cipőipari szektor figyelmét rá kell irányítani az EU-ban hozzáférhető támogatási lehetőségekre. - emelte ki Sós Csaba, a Pannonshoes ügyvezető igazgatója. Az EU strukturális alapjai az olyan vállalkozások átalakítását, fejlesztését támogatják, amelyek modernizációra szoruló régiókban helyezkednek el.

A megfelelő források elnyeréséhez azonban a vállalatoknak meg kell ismerniük a kínált lehetőségeket és szükséges eljárásokat. Több nyugat-európai példa is mutatja, hogy pénzforrások, ingyenes eszközök szerezhetőek hatékonyságjavítást, kutatás-fejlesztést megcélzó, illetve piacelemző projektek támogatására. A magyar vállalkozók számára elsősorban az információ és a nyelvtudás hiánya jelent akadályt.

Várszegi Árpád, a Bőr- és Cipőipari Egyesülés (BCE) elnöke elmondása szerint az ágazat hazánkban 2003-ban válság jeleit mutatta. Az előzetes statisztikai adatok alapján mind az export, mind pedig a termelés közel 20 százalékkal csökkent. Eközben a belföldi értékesítés is az elmúlt évi tendenciáknak megfelelően tovább mérséklődött. 2002 során az ágazatban foglalkoztatottak száma 2200-zal csökkent, és ez a tendencia folytatódni látszik.

Várszegi Árpád szerint előnyös, hogy a termelés 85 százalékát exportáljuk, ám mivel ennek 87 százaléka bérmunka, ez hosszabb távon nem jelent perspektívát a szakma részére. A bérmunkaexport átmeneti előnyöket jelent egyes időszakokban, de a fejlődés alapja a saját tervezésű kollekciók alapján bővülő export részarányának növelése.

A bérmunka szerepe ugyanakkor csökken: 2002-ben forintban mérve 18 százalékos volt a visszaesés, amiben komoly szerepet játszott, hogy az olcsó munkaerőt kereső megbízók keletebbre húzódtak. Ez nem is csoda, hiszen a magyar munkadíj ma átlagosan 44 százalékkal magasabb, mint például a román.

A hazai piac legnagyobb problémája évek óta a távol-keleti cipőimport, amely nagy mennyiségével és alacsony árával kiszorítja a hazai termelőket az olcsó és középkategóriás szegmensekből. A teljes magyar importból Kína és Hongkong együttes részesedése a bőr- és nem bőr jellegű lábbeliknél 74,2 százalék. Tovább nehezíti a jövőbeni boldogulást az is, hogy 2005. január elsejével az importkvóták megszűnnek.

Sós Csaba szerint két oka is van annak, hogy Magyarországon magasabb a távol-keleti importcipők részaránya, mint az EU-ban: egyrészt az életszínvonal és az öltözködéskultúra eltérő; másrészt az unió piac- és fogyasztóvédelmi intézkedései hatékonyabbak. A magas, illetve luxuskategóriában a hazai gyártóknak az olasz importtal kell versenyre kelni. A honi termelőknek elsősorban a speciális termékek szegmensében (például a munkavédelem, ortopéd vagy kényelmi jellegű cipők) van esélye, sőt növekvő lehetősége.

A cipőiparban elengedhetetlen a bérek emelése, de a versenyképesség megőrzése érdekében ennek mindenképpen arányban kell állnia a termelékenység növekedésével. Több magyar cég is sikert aratott olyan stratégiával, amely külföldön vagy külhoni partnerrel közösen fejlesztett termékekre épült. Továbblépés lehet a hazai beszállítói bázis fejlesztése és az együttműködés szorosabbra fonása.

Lehetőség van a szomszédos országok magyar nyelvű területein leépült kapacitások újraindítására is, magyar tulajdonnal vagy vegyesvállalattal. Ebben fel lehetne használni az eddigi bérmunkagyártásban felhalmozott szellemi tapasztalatot, tudást, esetleg az itthon leépült technológia felhasználásával.