El Kazovszkij, a mitológiaépítő
Ritkán fordul elő, hogy egy művésznek ugyanabban a városban, közel egy időben két kiállítása legyen látható. Azt is gondolhatnánk, hogy Budapest El Kazovszkij-hónapot tart. Míg a Műcsarnokban február 8-án már zár az Emeletes kiállítások, addig a Raiffeisen Galériában március középéig láthatóak a művész munkái El Kazovszkij címmel.
Mivel a cím nem segíti a látogatót, így akár retrospektívnek, akár friss munkák gyűjteményének is gondolhatjuk a tárlatot, amely az 1978-2003-ig terjedő időszakból nyújt ízelítőt. Valójában nem is nehéz mindkettőnek tekinteni ezt a kiállítást, hiszen El Kazovszkij a hetvenes évekbeli pályakezdése óta ugyanazokkal a motívumokkal dolgozik. Kritikusai és saját bevallása szerint önálló mitológiát épít a festményein keresztül, ehhez az "építkezéshez" a kulcsot a felhasznált archaikus toposzok mellett a művész szöveges megjegyzései adják.
Szinte védjegyének tekinthető a hol egyfejű, hol kétfejű kutya, de a kettősség ábrázolása ezen a motívumon túl is központi témája. A mindig visszatérő Janus-fejek, amelyek a római mitológiában egyaránt jelentették a háború kezdetét és az aratást, az elmúlt és az új esztendőt, az útrakelést és a hazatérést. Idesorolhatóak a Részrehajló grál és a Részrehajló Vénusz című sorozat darabjai is, amelyekben egyértelműnek tartott szimbólumok jelentéstartalmát kérdőjelezi meg.
Láthatóak az 1981-82-ben Vajda Lajossal közösen készített Vajda-lapok, amelyek kollázstechnikájukkal látszólag elkülönülnek a festményektől, tartalmukat tekintve azonban szerves egységet alkotnak a kiállítás festmé-nyeivel. El Kazovszkij szerint a mű néző nélkül csak az Isten számára létezik. Az, hogy a tárlat végén a látogató az ismétlődő motívumokat, vagy egy világkép formába öntött szilánkjait látja-e, ez már rajta múlik.
