Séta néhány pesti galériában

A 2000-ben életre hívott Vadnai Galéria fő célkitűzése, hogy a sokszor mostohán kezelt kortárs művészetnek és művészeknek "megnyilatkozási" lehetőséget nyújtson, s közelebb hozza egymáshoz a műveket és a közönséget, ezen belül is a nonfiguratív, valamint az absztrakt alkotásokat. Mintha mindezen ,,hitvallás" összefoglalása lenne Bak Imre munkásságának, s a művész alkotásai akár mottóként is szerepelhetnének a galéria bármely kiadványán.

Az izzó színekkel megfestett egymásra - és egymásba - épülő geometriai formák konstruktivizmusa a térélmény intenzív megélését érzékeltetik - és teszik lehetővé a látogató számára is. Bár minden festmény más "arcát" mutatja távolról és közelről, Bak Imre képei szinte szomjazzák a teret. Pár lépésre a vászontól síkok, átjárók nyílnak meg, s ahogy az egyik látogató írta: szinte meghajlanak a vonalak, és meggörbül a tér. Egyébként a kiállított munkák a helyszínen megvásárolhatók.

A Horánszky utcai APA! Ateliers Pro Arts galériában Manuela-Esther Kreissl Sanchez kubai-német származású festő képeit láthatjuk március 6-ig, Sobre mi tumba una rumba - Az élet megy tovább címmel. A művész Kelet-Berlinben született, ott is tanult, s a '80-as évek vége óta él Budapesten. Készített képzőművészeti filmeket, festményeit a magyar fővároson kívül Berlinben és Havannában láthatta a közönség. A budapesti APA! galériában kiállított művei az utóbbi öt esztendőben születtek, ezek személyes élményekre alapozott művek, amelyek négy témát járnak körül: az ember társas kapcsolatait, a halált, a betegséget és a kubai santeria vallást. Festészetét inspirálja az irodalom is, így képein hosszabb idézetekkel, mondatokkal is találkozunk. Színvilágára természetesen jellemző a karibi hatás, sőt: felbukkannak a szecesszió jegyei is.

A Ráday Galériában az 1977-ben elhunyt Göllner Miklós tárlatával folytatódik az Elfeledett mesterek című sorozat. Az 1902-ben Besztercebányán született Göllner Miklós két mestere Csók István és Glatz Oszkár volt. 1927 után hazai tárlatok mellett külföldi magyar kiállításokon is szerepelt, Oslóban, Berlinben, Amszterdamban, Varsóban. A 30-as években Tihanyba járt festeni, ahol Egry József gyakorolt rá nagy hatást. Első gyűjteményes kiállítása 1933-ban volt. 1942-ban a Szentendrei Művésztelep tagja lett, a háború után le is telepedett a festői kisvárosban. Több gyűjteményes kiállítása után 1973-ban az Ernst Múzeum rendezett összegző tárlatot a műveiből, festményei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria és több vidéki múzeum gyűjteményében is. A mostani tárlaton láthatjuk, milyen mesterien bánt a fényekkel, a képszerkezettel, értő méltatója, Barcsay Jenő nem véletlenül nevezte őt "szelíd konstruktivistának".

Kőnig Frigyes vonzódása a múlthoz és a művészettörténethez nemcsak közhely, hanem kulcs is a munkáihoz. Ezt bizonyítják legfrissebb művei is, amelyek a St.art Galéria Festői látásmód című sorozatában láthatóak. A festő jelen lehetett a szőnyi és táci ásatásoknál, amelyek során számos római falfestményt tártak fel, némelyiknél még a szerkesztés és az előrajz is látható volt. Mindezen hatások nyomon követhetőek Kőnig Frigyes képein, nemcsak az akkori festészet, hanem a leletek állapota is visszaköszön. Bár az alkotások egy részénél megfigyelhető a Fürdőzők sorozat hatása is, de a két ,,egymásra csúszott" ciklusból lassan kibontakoznak a tisztán római hatást mutató festmények, amelyek összekapcsolják a múltat és a jelent, az egykor élt ismeretlen festőket és a jelen művészét. (EE-SzE)