Kontaktszemély: Raoul Wallenberg

Vérbeli üzletember, de eredetileg a történelem iránti olthatatlan érdeklődése vezérelte Magyarországra Steven Andersont. Az első találkozás 15 éve esett meg, amiben természetesen nem kis szerepet játszott az a tény, hogy hazánk éppen rendszert váltott. Bár profánul hangzik, mégis igaz: a kontaktszemély Raoul Wallenberg volt. A svéd diplomata tevékenységét akkoriban kezdte a magyar közvélemény jobban megismerni, Steven Anderson pedig, aki már évek óta tevékeny tagja volt a Nemzetközi Wallenberg Társaságnak, e megkésett felvilágosításban igencsak aktív szerepet játszott. A svéd diplomatáról adott figyelemre méltó tévés és rádiós interjúi napok alatt ismertté tették a könnyen barátkozó, jó kedélyű amerikait Magyarországon. Aztán már az egyik dolog hozta a másikat.

Követségi ismerőse megismerteti őt a tévés Pomezansky Györggyel, akivel hamarosan már az első magánkereskedelmi rádió, a Rádió Bridge indítása körül bábáskodik. Persze az akkori amerikai követ, Mark Palmer jóindulatú támogatását is maga mögött tudva. Az egyharmadrészt tulajdonló Anderson a svéd és a két magyar tulajdonossal próbál a bizonytalan médiaszabályozás és az éppen csak formálódó hazai piacgazdasági körülmények között a rádiónak helyett találni. A legnagyobb nehézséget a hirdetők megszerzése okozza, az állami cégeket ugyanis nehéz meggyőzni, hogy náluk, és ne a Magyar Rádió kebelén belül működő Danubiusnál hirdessenek. A mézesmadzag a Voice of America. Azt követően ugyanis, hogy a magyar éterben is fogható volt az amerikai adó műsora, már a magyar cégeket is meggyőzte: ők is szívesebben adták hirdetéseiket a Bridge-nek. Hat hónap alatt önfenntartóvá válik a vállalkozás. A siker azonban nem igazán tartja össze a tulajdonosokat, végül 1992-ben Anderson is úgy dönt, eladja 34 százaléknyi részvénypakettjét. Ezt követően ingázik Florida és Magyarország között.

Egyik útja során értesül a Longwoodban gyártott Bell adalékanyagokról, illetve hogy az amerikai gyártó éppen európai terjeszkedésben gondolkodik. Autóhíd Rt. néven már létező cégbe fekteti pénzét, tőkerészesedése a kilépéskor 50 százalékra rúg. Elsősorban a Volán-vállalatok, a Mol, a BKV és a honvédelmi tárca tartozik a nagy megrendelők közé.

Miután kiszáll az üzletből a szerencsejáték-biznisszel próbálkozik. Sikerrel. Ötvenezer dolláros befektetéssel Americade Kft. néven céget alapít, amely rövid időn belül Nyugat-Magyarország egyik legnagyobb játékgép-üzemeltetőjévé növi ki magát. Mintegy száz szórakozóhellyel, sörözővel, diszkóval van szerződése a gépek üzemeltetésére, ám ő mégis a továbblépésen gondolkodik. A kilencvenes évek közepén a MonteCarló Kft.-nek adja el a gépeket, és belevág a Kelet-Európában még viszonylag újszerűnek számító hálózati értékesítési üzletbe.

A Global Environmental Technologie Kft. névre keresztelt vállalkozást egymillió forintos alaptőkével, három magyar üzlettársával alapította. Először külföldön gyártott vízszűrőket forgalmaztak, ám ahogy az üzlet beindult, és kiépült a 22 raktárból álló infrastruktúra, úgy kezdtek átállni a termékek magyarországi gyártására. A közel évi egymilliárd forintos forgalmat bonyolító cégnek ma már Tatabányán van termelőüzeme, és Magyarországon kívül Szlovákiában is forgalmazzák termékeiket.