Művészet & érték
Amióta ismerkedem a festészettel, mindig is az impreszszionizmus hatott rám a legerősebben. Valójában Csontváry Magányos cédrusa is posztimpresszionista kép, minden alkalommal, amikor látom, lenyűgöz a finom színkezelése. Ugyanakkor mindig megrendít a gondolat, amit számomra közvetít. A művészettörténészek azt mondják, ez Csontváry egyedülállása, harca az élettel. Ez a fa tényleg borzasztóan magányosan áll egy halott vidéken, vélhetően Csontváry saját magát festette itt meg. Erőteljesen és nagyon eredeti, kifejező módon mutatta 1907-ben azt, amit a XX. század végén, a XXI. század elején átélünk: az elmagányosodást. Számomra semmi sem érzékelteti ennél megrendítőbben az emberi kapcsolatok hiányát, a magányt.
De nemcsak a festmény ragadott magával elemi erővel már tizenéves koromban, hanem Csontváry élete is. Igaz, akadtak más művészek is, akik éheztek, nem érvényesültek, s csak jóval a haláluk után fedezték fel a zsenialitásukat, mégis: Csontváry sorsa különösen szívszorító. 1894-ben bérbe adta a patikáját, tehát biztos egzisztenciát cserélt föl azért, mert egy hang azt mondta neki: ő lesz a Napút festője, nagyobb lesz, mint Raffaello. Ezen sugallat hatására, viszonylag későn, festeni kezdett, s e mellett kitartott úgy is, hogy a legnagyobb nehézségekkel küzdött.
Amikor elolvastam az életrajzát, nagyon megdöbbentett, hogy egy ilyen zseniális festő nélkülözött. Úgy halt meg, betegen, magányosan, hogy nem lehetett része parányi sikerben sem. Tulajdonképpen a nővéreinek köszönhette azt, hogy úgy-ahogy megélt. Csodálom és tisztelem, ha valaki ennyire elszántan kitart az álma mellett. Pedig a visszaemlékezéseiből is tudjuk, mennyire bántotta, hogy teljesen visszhangtalanok maradtak a művei, a kiállításai. Szívfájdító ez a kettősség, hogy valaki ennyire eredeti, mégis ennyire sikertelen. Szerencsére akadt egy kitűnő szemű fiatal építész, Gerlóczy Gedeon, aki Csontváry halála után nem engedte, hogy ponyvaként eladják a vásznait. Így maradtak fenn ezek a fantasztikus festmények.
Igaz, gyakran előfordul, hogy a merőben újszerűt alkotó kortársak visszhangtalanok maradnak. Nemrég láthattuk a Monet és barátai című nagyszerű kiállítást, amelyhez a Vince kiadó gyönyörű katalógust jelentetett meg, s ahogy végigolvastam a korabeli kiállításkritikákat, kiderült, hogy a francia impresszionisták nagy részére szintén ugyanez a jellemző. Vagy ha megnézzük például Gauguint, bizony őt sem ismerték el, sőt sokan kinevették. Ő is jelentősen megelőzte a korát. Csontváry merész színvilága Gauguinéhez hasonlítható leginkább, csak ő nem Tahitin, hanem Taorminában festett. Megdöbbentően eredeti volt a művészete a saját korában - és az ma is.
Csontváry is megerősít abban, ami a meggyőződésem: a magyar kultúra Európa integráns része, amióta Magyarország egyáltalán létezik. A magyar művészek mindig kiemelkedően jók voltak európai összehasonlításban is. Már többen is állították, hogy három zeneszerző határozza meg a XX. századot: Bartók Béla, Kurtág György és Ötvös Péter. De más művészeti ágakban is kiemelkedőt nyújtottak a magyarok.
Az akkori sikertelenségnek műkereskedői szempontja is lehetett: Csontváry festményei gigantikusak. Nemcsak a művészi értéküket, hanem a méretüket tekintve is. Ki vette volna meg azért, hogy kitegye a lakásában? A XIX. század végén, XX. század legelején formálódó polgári gyűjtőknek ezek olyan nagy méretű képek voltak, hogy nem tudták volna sehová kiakasztani. A polgárság ekkorra eljut oda, hogy meg tud már venni néhány képet. De azért a polgári lakások nem akkorák, mint egy hatalmas palota.
Szerencsére kevés olyan festménynek volt és van olyan sikeres, más műfajokban is ható utóélete, mint a Magányos cédrusnak. Hoszszan játszották a Magyar Állami Operaházban Seregi László eredeti, erőteljes koreográfiájával, Hidas Frigyes zenéjével A cédrust, amely magával ragadó, látványos, komplex színpadi mű volt. Nagyon expresszív előadás, mint ahogy Csontváry képei is azok.
Most meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik eseményeként az egyik legeredetibb kortárs magyar táncegyüttes, a Közép-Európa Táncszínház tart bemutatót Cédrus - Tanulmányok a Napúthoz címmel március 31-én, a Millenáris Teátrumban.
