Gazdasági szabályozók a zöldcélokért

Nem ígérkezik könnyűnek a bősi ügy sikeres lezárása. Melyek azok

a minimális elvárások, amelyek rögzítését elengedhetetlennek tartja a megállapodáshoz?

A minimális elvárások nem változtak: a két kulcskérdés, hogy Magyarország nem akar alsó vízlépcsőt építeni a Dunán, másrészt a jelenleginél nagyobb mennyiségű vizet szeretnénk kapni a folyóból a Szigetköz ökológiai állapotának javítása érdekében. A részletek a tárgyalásokon dőlhetnek el, ám azt szeretném leszögezni, hogy rossz kompromisszumot nem fogunk elfogadni, pusztán a megegyezés kedvéért. A tárgyalások kapcsán a legfontosabb, hogy a sietségnél előbbrevalónak tartom az eredményességet, s fő szempont az is, hogy a magyar kormány álláspontjában ebben a kérdésben a lehető legnagyobb folyamatosság valósuljon meg, ami Szlovákia oldaláról is tapasztalható. Éppen ezért a bősi kérdést a lehető legnagyobb mértékben ki kell vonni a pártpolitizálásból, s ennek érdekében a tárgyalások ügyében rendszeresek a tárcaközi egyeztetések, és több négypárti megbeszélést is tartottunk.



Mi a helyzet másik határfolyónkkal, a Drávával kapcsolatos horvát vízlépcső-építési tervekkel?

Ha úgy tetszik, a labda most a horvát oldalon van a szükséges hatásvizsgálatok elvégzése tekintetében. Magyarország álláspontja egyértelmű: a Dráván sem szeretnénk új vízerőművet látni. Szakértői vélemények szerint Horvátország jogszerűen nem is építhet ilyet a fennálló kétoldalú és nemzetközi egyezmények értelmében, s ezt többször a horvát fél tudomására juttattuk.



Az európai uniós társfinanszírozású projektek közül egyre több jut el a kivitelezésig, de elegendő lesz-e a munkálatokra a költségvetésben erre elkülönített keret?

Az állami önrész előteremtéséhez szükséges pénzt a költségvetés minden esetben biztosítani fogja, s ahhoz képest, hogy a projektek jelentős részét meglehetősen kérdéses előkészítettséggel örököltük meg, ma szinte nem látok rendezetlen ügyet, beleértve a Pest megye északkeleti részén lévő regionális hulladékgazdálkodási beruházást és a budapesti központi szennyvíztisztító megépítését is, azaz a környezetvédelmi tárgyú európai uniós társfinanszírozású beruházásoknál komoly előrelépés történt. Nem kérdéses az sem, hogy valamennyi rendelkezésre álló brüsszeli támogatást sikerül lekötni és felhasználni, ugyanis jelenleg szinte "túl vagyunk töltve" projektekkel.



A Vásárhelyi-tervre a program megvalósításáról szóló törvénytervezet szerint jövőre 35 milliárd forintot irányoznának elő. Reálisnak tartja ennek teljesíthetőségét?

Azt azért látni kell, hogy ennek az öszszegnek csak egy része megy majd árvízvédelmi és tájgazdálkodási célokra, a pénznek nagyjából fele infrastrukturális fejlesztések finanszírozásához szükséges. Az idén a KVM költségvetésén belül 8,1 milliárd forint van elkülönítve a Vásárhelyi-tervre, s a kormányzati takarékossági intézkedések sem ezt, sem az európai uniós társfinanszírozású beruházásokat nem érintik, illetve minden elvonás pótolva lett a Zöld Forrás pályázati rendszer keretéből



Kezd végeláthatatlanná válni

a termékdíjas rendszer átalakításának ügye. Nem az elutasítás előjele, hogy a gazdasági kabinet legutóbb június közepére csúsztatta a tárca koncepciójának megvitatását?

A gazdasági kabinet egyetértését fejezte ki a KVM által előterjesztett koncepcióban lefektetett elvekkel, s úgy tekintem, hogy a testület ezzel gyakorlatilag elfogadta a tárca javaslatát. Ez komoly eredmény, még ha a törvény elfogadása odébb is van. A koncepció a nyár előtt egyébként sem kerülhetett volna már törvényjavaslat formájában az Országgyűlés elé, ezért az előkészítés szempontjából inkább nyereségnek érzem a két hónap halasztást. A koncepciónak egyébként vannak olyan pontjai, amelyek elfogadásában az ipar is érdekelt, elég csak a hígítók és oldószerek után kivetett termékdíj megszüntetésére gondolni.



A termékdíjas rendszer kiterjesztése és a díjtételek emelése nem áll ellentétben az önt delegáló párt

álláspontjával abban a tekintetben, hogy az SZDSZ következetesen adócsökkentési terveket hirdet?

A termékdíj nem adó, hanem egy olyan eszköz, amely a gyártói és forgalmazói felelősség elvét terjeszti ki. Arra ösztönzi az érintetteket, hogy vállaljanak szerepet az általuk forgalomba hozott eszközök kapcsán a hasznosításban, így arányosan elkerülhetik a termékdíj fizetését. Tehát a cél nem az, hogy minél nagyobb összegeket szedjünk be, hanem az, hogy a hulladékfeldolgozás segítése érdekében a gyártókat és a forgalmazókat önkéntes, piaci alapú megoldások felé terelje. Ugyanis ha a problémát más eszközökkel próbálnánk megoldani, az sokkal direktebb beavatkozást jelentene a piaci folyamatokba, elég csak a kötelező betétdíj bevezetésére gondolni, amire más országban van példa. Az adócsökkentésre visszatérve: az adórendszer átalakításán belül azt az irányt tartom követendőnek, hogy a környezetszennyező tevékenységekre arányosan nagyobb mértékű terhek legyenek kivetve, miközben egyes adókat, például az szja-t, vagy a társasági adó mértékét valóban csökkenteni kellene. Ez egyáltalán nincs ellentétben az SZDSZ álláspontjával sem, hiszen a párt ugyancsak környezetpolitikájának alapelemének tekinti a "szennyező fizet" elvet.



Több fórumon is elhangzott: elképzelhető, hogy nem fog teljesülni a csomagolások kapcsán 2005-re vállalt 50 százalékos hasznosítási arány. Nem tart ettől?

Nem érzek ilyen veszélyt, hiszen már jelenleg is 40 százalék feletti hasznosítás folyik országos szinten. A hasznosítás szintjének emeléséhez előre kell lépni a lakossági szelektív hulladékgyűjtésben is, amit önmagában is fontosnak tartok. Fontosnak tartom a korrekt módon működő visszaváltó rendszereket is, ezek nélkül például a PET-italpalackoknál sehol sem sikerült még 40-50 százaléknál magasabb hasznosítási arányt elérni. A két fő törekvésünk ezen a téren, hogy egy önkéntes visszaváltó rendszer létrehozásával kevesebb hulladék keletkezzen, s a fogyasztónak megmaradjon a választási szabadsága abban, hogy egy-, vagy többutas csomagolású terméket kíván-e vásárolni.



A visszaváltó rendszerrel szemben az élelmiszeripar már számos alkalommal kifejtette ellenvéleményét. Nem számít-e hasonló ellenállásra a kereskedők részéről?

Érdekes módon, a kereskedelem részéről nem tapasztalható olyan éles tiltakozás a rendszer terve ellen. Úgy tapasztaltuk, felismerték, hogy a jól szervezett visszaváltási rendszer elősegítheti a forgalmukat. Itt a legaggályosabb kérdés a boltok mérete, ugyanis a kisebb kereskedéseknek versenyhátrányt okozhat a rendszer. Ezt azonban kezelni lehet azzal, ha meghatározzuk, pontosan mekkora mérettől kell majd alkalmazni a boltoknak a rendelkezéseket. Azt azonban még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy mindenképpen szükség van a gazdasági kabinet által már tárgyalt szabályozásra, mert nem mehet olyan irányba az ország, hogy a visszaváltható italpalackok teljesen kiszoruljanak a piacról.



Nem tart attól, hogy egyes gépjármű-forgalmazók anyacégei azt fontolgatják, hogy az Európai Bizottsághoz fordulnak, ha a termékdíj fizetése alóli mentességnél az új

eladások számát veszik alapul?

A termékdíj elutasításában semmiképpen sem lehet megalapozott a gyártók véleménye, az persze valóban kérdéses, hogy pontosan hol lehet meghúzni a gyártói felelősség határát. A termékdíjas szabályozásnál ezért még vizsgáljuk, hogy mi történjen a történelmi hulladékokkal. A gépjárművek esetén ugyanis a forgalomba hozott termékek csak 10-15 év után válnak hulladékká, s a gyártók sok esetben ilyenkor már fellelhetetlenek, elég csak a Trabantokra gondolni. Márpedig, ha ezeknek a roncsautóknak a kezelése pluszköltséggel jár, akkor pontosan tisztázni kell, hogy ezt milyen mértékben lehet a jelenlegi gyártókra és importőrökre terhelni.



A roncsautók hasznosítására

vonatkozó jogszabály elkészül

a május 1-jei határidőig?

A rendelet elkészítésében van némi csúszás, de a tervek szerint hamarosan megkezdődhet a jogszabály tervezetének közigazgatási egyeztetése. A munka elhúzódásának az az oka, hogy a vonatkozó uniós irányelv olyan szerteágazó gazdasági érdekeket jelenít meg, amelyek kapcsán nehéz jogszabályban megjeleníthető konszenzust kialakítani. A direktíva átvételével a tagállamok is küszködnek, s múlt év végéig mindössze nyolc jelentette meg saját jogszabályában a közösségi előírásokat.



Sokszor hangzik el a hazai környezetvédelmi ipar fejlesztésének szükségessége, de van-e elegendő pályázati lehetőség a fejlesztésre?

Tudatában vagyunk annak, hogy a környezetvédelmi ipar igazi húzóágazattá válásához további erőfeszítésekre van szükség a kormány, s ezen belül is különösen a környezetvédelmi, a gazdasági és az oktatási tárca részéről. Jelenleg mindhárom tárcánál van lehetőség fejlesztési pályázatok benyújtására. A KVM a Zöld Forrás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a Smart pályázati rendszeren keresztül nyújt támogatást, míg az Oktatási Minisztériumtól kutatási feladatokra igényelhető segítség. Emellett európai uniós források is szerezhetők erre a célra a kiop, a gvop és a Life pályázati rendszer keretén belül. Azzal számolunk, hogy a környezetvédelmi ipar és szolgáltatások forgalma a 2003 és 2008 közötti időszakban összességében két és félszeresére fog bővülni.



Terveznek-e változtatásokat a környezetterhelési díjakkal kapcsolatban 2005-re?

Nem tervezünk tartalmi változtatást, csak a kötelező befizetés aránya változik jövőre az előre meghatározott mértékben. Emellett, mivel egy teljesen új szabályozásról van szó, az idei tapasztalatok összegzésére, az eljárási szabályok pontosítására sor kerülhet az adminisztrációs terhek csökkentése céljából. Idén a vízterhelési díj teljes összegének 30, a levegőterhelési díjnak pedig 40 százalékát kell befizetni, ami 2005-ben egységesen 50 százalékra emelkedik. Igaz, nem kizárt, hogy jövőre az érintettek fejlesztései miatt csökkenni fognak a díjakból származó költségvetési bevételek



Többször elhangzott, hogy a KVM egy úgynevezett lerakási díj kivetését is fontolgatja.

A lerakási díj bevezetésére vonatkozó szándék változatlan, ám a tervek még nem véglegesültek. A hulladéklerakáshoz kapcsolódó díj is ösztönző eszköz, azt segítené elő, hogy a környezeti szempontból kedvezőbb hasznosítás olcsóbb legyen mint a lerakás. Ausztriában már működik hasonló szabályozás, ahol ennek hatására is jelentősen csökkent a lerakásra kerülő hulladék mennyisége. Jelenleg annak tisztázása folyik, hogy mely hulladéktípusok, illetve mely hulladéklerakók esetében, milyen feltételekkel képzelhető el egy ilyen díj bevezetése. Ez persze attól is függ, hogy az egyéb gazdasági ösztönzők mennyiben lesznek képesek elősegíteni a szelektív hulladékgyűjtést és a hasznosítást, így még nem biztos, hogy a lerakási díj bevezetésére még ebben a kormányciklusban sor kerül.