Mennyire kockázatkedvelő a magyar – ki vállal egyáltalán kockázatot?

Amint korábbi elemzésemben bemutattam, 2025-ben, amikor a lakossági prémium-állampapírok kamatszintje csökkent, a legtöbb befektető nem váltott kockázatosabb és így magasabb hozammal kecsegtető befektetésre, sokan csak állampapír-portfóliójukat rendezték át. Ez is egy jele tehát annak, hogy a magyar háztartások kevéssé keresik a magasabb kockázatú eszközöket. 

Az első releváns kérdés, hogy mely eszközöket nevezhetjük kockázatosnak – és itt most nem az a kérdés, hogy mi az, ami ténylegesen kockázatos, hanem mi az, amit a lakosság annak gondol, hiszen ennek alapján hozza meg a befektetési döntéseit. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a Gránit Alapkezelő által 2025 novemberében készített felmérést hívom segítségül. 

A felmérésben ezer olyan háztartást kérdeztünk meg, amelyek rendelkeznek megtakarítással. A felmérés egyik kérdésében a különböző pénzügyi eszközöket kellett a megkérdezetteknek értékelniük vélt kockázatosságuk alapján. Amint a lenti ábrán is látható, a megkérdezettek legkockázatosabbnak a kriptovalutát és a részvényt ítélték. A továbbiakban e két terméket fogjuk kockázatosnak tekinteni, és ezek tartására fókuszálunk. 

Érdekesség, hogy a befektetési jegyek kockázatát nem sokkal ítélik magasabbnak, mint az állampapírokét. Ennek magyarázata, hogy a befektetési alapokba fektető háztartások is leginkább az alacsonyabb kockázatú befektetési jegyeket keresik, alig rendelkeznek olyanokkal, amelyeknek a kockázati besorolása magasabb, így ezt most nem sorolom a kockázatosabb befektetések közé. 

Kockázatkedvelők-e a magyar befektetők

A megtakarítási döntéseik során a befektetők nem kifejezetten kockázatkedvelők. Azok közül, akik rendelkeznek megtakarítással, mindössze 15,2 százaléknak van saját bevallása szerint részvénye, míg 10,8 százaléknak kriptovalutája. Érdekesség, hogy ez az arány nagyságrendileg megegyezik az aranynál tapasztalt aránnyal, azaz nagyjából annyian tartanak részvényt, mint aranyat. Vagy a másik oldalról: alig valamivel kevesebben tartanak kriptovalutát, mint aranyat vagy befektetési jegyet vagy részvényt. Ez tehát azt jelenti, hogy a részvények népszerűsége hazánkban meglehetősen alacsony, összevetve például az Egyesült Államokkal, ahol a lakosság (nem csak a megtakarítással rendelkezők) nagyjából 60 százalékának van valamilyen részvénye. 

Az alacsony részvényaránynak biztosan oka a mérsékelt kockázatkeresés, de mivel nem sokkal kisebb a kriptovaluta aránya, ezért ez semmiképpen sem lehet az egyedüli ok. Az okok között megjelenhet a bizalom hiánya a tőzsdei cégek iránt, a tőzsdén lévő cégek viszonylag alacsony száma vagy akár valamilyen kedvezőtlen múltbeli tapasztalat is. A másik oldalról viszont látszik, hogy van egy olyan kockázatkedvező csoport, amely még a magas kockázatú kriptovalutát is hajlandó megvenni – vélhetően a magas kockázatot a remélt magas hozamért vállalja el. 

Ha azt vizsgáljuk, hogy kik azok, akik az átlagosnál jóval több vagy kevesebb részvényt vagy kriptovalutát tartanak, akkor több demográfiai dimenzió van, ami mellett jól elkülöníthetők a kockázatvállalóbb csoportok. Mindenképpen meghatározó a végzettség: a felsőfokú végzettségűek körében 24,8 százalék rendelkezik részvénnyel és 16,4 százalék kriptovalutával, míg ez a két arány az alapfokú végzettségűeknél 0,7, illetve 2,2 százalék. Ez az eltérés persze már adódhat a termékek ismeretéből is – a magasabban képzett befektetők több terméket ismernek, jobban ismerik a kockázatosabb termékeket. Szintén jellemző, hogy a fiatalabbak keresik nagyobb arányban a kockázatosabb termékeket: a 18–29 éves megtakarítók 23,9, míg a 30–39 évesek 25,4 százaléka rendelkezik részvénnyel, míg a kriptót tekintve ez az arány 22,7 és 21,5 százalék. Ezzel szemben kockázatkerülők az idősebbek: a 60 év felettiek 2,6 százaléka rendelkezik részvénnyel és 0,4 százaléka kriptovalutával. Érdekesség, hogy például településtípus esetében nincs ilyen egyértelmű tendencia: míg a fővárosban élők tartanak legnagyobb arányban részvényt, addig a kriptopénz inkább a megyei jogú városokban népszerű. Hasonlóan nem állítható, hogy minél több megtakarítással rendelkezik valaki, annál inkább keresi ezeket az eszközöket: bár részvényekkel legnagyobb arányban a legtöbb megtakarítással rendelkezők bírtak, a kritpo esetében ez már messze nem igaz. Az viszont igaz, hogy az alacsonyabb megtakarítással rendelkezők egyik terméket sem igazán keresik. 

Az említett felmérésben kifejezetten rákérdeztünk a megtakarítók kockázatvállalási preferenciáira is. A felmérés eredményei szerint a megtakarítók egyharmada egyáltalán nem vállalna kockázatot, míg további egyharmad csak minimálisat. Jelentősebb kockázatot a megkérdezettek kevesebb mint tizede hajlandó vállalni – amint láttuk, ez nagyjából megegyezik a részvénnyel vagy kriptopénzzel rendelkezők arányával. Ha a kockázatvállalást egy 1-től 5-ig tartó skálán értékeljük, akkor az átlagos érték 2,1, azaz a kockázatvállalási hajlandóság nagyon alacsony. 

Most is érdemes megnézni, hogy az átlagosnál kik vállalnak nagyobb és kik kisebb kockázatot – ezt szintén ezen a skálán érdemes vizsgálni. Az átlagosnál jobban vállalnak kockázatot a felsőfokú végzettséggel rendelkezők (2,4), a 18–29 évesek (2,5), a 30–39 évesek (2,3), a férfiak (2,3) és a fővárosban élők (2,4). Ezzel szemben kevésbé hajlandók kockázatot vállalni az alapfokú végzettségűek (1,4), a 65 év felettiek (1,4), a nők (1,7), illetve a kisebb településen élők (1,9). 

A kockázatvállalás mértékét meghatározó okok között már említettem a pénzügyi ismereteket. Van azonban egy másik, jól megfogható ok is. Ha arra kérdezünk rá, hogy mi a megtakarítás fő célja, akkor a megtakarítással rendelkezők közel fele a váratlan kiadásokat jelöli meg. A népszerű célok között jelenik még meg az ingatlanvásárlás és a nyugdíjcélú előtakarékosság is. Ezek a válaszok pedig jól összecsengenek a kockázatvállalással: azok körében kisebb a kockázatvállalás, akik inkább a váratlan kiadásokra tesznek félre (alacsonyabb végzettségűek, idősebbek), míg azok esetében magasabb, akik inkább ingatlant terveznek vásárolni (magasabb végzettségűek, fiatalabbak, fővárosban élők).

Ez viszont mindenképpen utal egyfajta tudatosságra: aki tudja, hogy a pénzére inkább hosszabb távon lesz szüksége, az jobban vállal kockázatot, aki viszont valamilyen váratlan eseményre spórol, azaz bármikor szüksége lehet megtakarításaira, az kevésbé. 

Egy kockázatosabb befektetésnek ugyanis hosszabb távon elméletileg nagyobb a hozama, azonban rövid távon jobban elképzelhető, hogy veszteséget szenvedünk el rajta. Ezt mutatja a következő ábra is, ahol az infláció mellett az egyéves állampapírpiaci referenciahozamot és a BUX index alakulását szemléltetem – természetesen lakossági állampapírokkal elérhető volt ennél nagyobb hozam is, de ez is jó indikátora a hozamok alakulásának. 

De vajon mennyire vannak összhangban a háztartások saját kockázatvállalásukról vallott elképzelései a befektetési döntéseikkel – azaz a kockázatvállalás szintjétől mennyire függ a kockázatos eszközök vásárlásának valószínűsége? Egyértelműen van olyan trend, hogy a kockázatvállalás mértékének növekedésével egyre többen tartanak részvényt vagy kriptovalutát. Például azok közül, akik egyáltalán nem akarnak kockázatot vállalni, 1,2 százalék tart részvényt és 0,6 százalék kriptovalutát, a jelentősebb kockázatot vállalni hajlandók között ez az arány jóval magasabb, 57,1, illetve 42,9 százalék. Ezt támasztják alá az elvégzett logisztikus regressziós számítások is: a kockázatvállalás foka és a részvény- vagy kriptobirtoklás valószínűsége közötti kapcsolat szignifikáns, az eggyel magasabb kockázatvállalási osztályba kerülés több mint háromszorosára növeli ezen eszközök tartásának valószínűségét. Mint látható, vannak persze olyanok is, akik bár azt állítják, hogy kerülik a kockázatot, mégis tartanak kockázatos eszközt.

A fentiek alapján tehát a magyar megtakarítók legnagyobb része kockázatkerülő. A kockázatkerülés vagy kockázatkeresés mértékét több tényező határozza meg – többek között a megtakarítás nagysága, a pénzügyi tudatosság szintje, a megtakarítás motivációja vagy éppen az életkor, a korábbi tapasztalatok.