Leértékelődhetnek a csatlakozók kvótái
Egyelőre nem világos, hogy a csatlakozó országok energiaiparára milyen hatással lesz az uniós emissziókereskedelmi rendszerhez történő kapcsolódás. Miután a tizenötök sem készültek el mindnyájan a nemzeti kiosztási tervekkel, ezért még az is kérdéses, hogy a közösség egészének energiagazdaságát, iparát milyen mértékben és hogyan érinti a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését célzó program. Az eddig elkészült nemzeti kiosztási tervek alapján látható, hogy az egyes országok mindegyike több szén-dioxid kibocsátását tervezi a következő években, mint ami a kiotói vállalásaik teljesítéséhez szükséges volna - mondja Baráth Barna, a Vertis Környezetvédelmi és Pénzügyi Tanácsadó Kft. ügyvezetője. Ugyanakkor ezzel - a legtöbb uniós ország esetében - a klímavédelmi egyezményben tett vállalásokhoz képest tapasztalható elmaradás konzerválódni fog. Gyakorlatilag csak a dán és a brit nemzeti kiosztási terv tartalmaz már az első, 2005-2008-as elszámolási időszakra vonatkozóan is kibocsátáscsökkentést. Úgy tűnik - jelzi Baráth Barna -, hogy a legtöbb ország 2008-tól, vagy ezt követően tervez jelentős szigorításokat a kiotói célok elérése érdekében, miközben addigra bevonnák az együttes megvalósítás és a tiszta fejlesztési mechanizmus során elért, és az emissziókereskedelmi rendszerbe bevonható krediteket. A fenti két kiotói fejlesztési modell által elért megtakarításoknak a piacra történő bevonása nyilvánvalóan a karbonkvóták árának csökkenését fogja eredményezni. Ezt vetíti előre, hogy a közelmúltban, annak hírére, hogy az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága támogatta az úgynevezett linking direktíva tervezetét, az emissziós piacon az árak zuhanni kezdtek. Ez leginkább a csatlakozó országokat érinti majd, az itt működő kibocsátók kvótái egyszeriben leértékelődhetnek.
Kérdés persze, hogy Brüszszel elfogadja-e a már elkészült nemzeti kiosztási terveket, illetve, hogy azok mennyiben befolyásolják a még kibocsátóikkal csak alkudozó országokat. Eközben nagyfogyasztói körökben változatlan a félelem, hogy a kibocsátók majd áthárítják rájuk az emissziókereskedelmi terheket. (HR)
