Nem lesz dráma a piacon

Egyes vélemények szerint válságos állapotban csatlakozik a hazai agrárgazdaság az Európai Unióhoz, mivel máig sem sikerült stabilizálni az ágazati viszonyokat.

Ön hogyan ítéli meg a belépéskori agrárhelyzetet?

Kétségtelenül vannak nehézségek, amelyek alapvetően két okra vezethetők vissza. Az egyik a tavalyi rendkívüli aszály miatti tetemes árbevétel-kiesés, amelynek nyomán az ágazat a korábbi évek adózás előtti eredményének négyszeresét vesztette el. Ez máig ható sokkhatást váltott ki. A másik feszültségforrás az értékesítési viszonyok csatlakozás előtti átalakításából származik, amelynek hátterében az áll, hogy a felvásárló-feldolgozó szervezetek tartanak a belépés következményeitől. Főként attól félnek, hogy a nagy multinacionális cégek itteni fokozottabb megjelenésével piacot vesztenek, ezért pozícióik megerősítése érdekében jelentős árcsökkentésekre is hajlandók. Ez viszont a termelői felvásárlási árak mérséklődését is maga után vonja.

Elkülöníthetők-e a hazai agrárágazati szereplők nyertesekre és vesztesekre, és ön szerint kik lesznek többen a csatlakozás után?

A gazdálkodók többsége nyer majd a csatlakozáson. A nyomottabb árak a belépés után még néhány hónapig kitarthatnak, de utána a gyártók várhatóan megnyugodnak, a piac pedig stabilizálódik majd. A termelők szempontjából reményre ad okot, hogy egyes kritikusnak számító ágazatokban már most vannak külföldi érdeklődők az alapanyag közvetlen megvásárlására. Én magam is tárgyaltam például olyan olasz céggel, amely heti 100 ezer liter tej megvételére is hajlandó lenne. A tejágazat mellett kétségtelenül nehéz helyzetben van a sertés- és a baromfiszektor, bár utóbbi esetében a csirke- és a pulykaértékesítési lehetőségek most kifejezetten jók, és a sertésárak növekedésére is számítani lehet. Komoly próbatétel elé néz a borászat is, mivel több EU-s és Európán kívüli ország képes viszonylag olcsón előállítani kommersz borokat, amelyek az eddiginél nagyobb mennyiségben jelenhetnek meg a magyar piacon. A kertészeti termékek helyzete eltérő lehet, a szántóföldi növénytermelésben viszont egyértelmű stabilizálódás várható. A gabonaszektorban nem lesznek a maihoz hasonló, extrém magas árak, de a mintegy 26 ezer forintos tonnánkénti intervenciós ár azt is megakadályozza majd, hogy 18-20 ezer forintos nyomott árak alakuljanak ki.

Egyes aggodalmak szerint az import több ágazatban tartós piacvesztést okozhat, ami hosszabb távon jelentősen átalakíthatja a hazai termelést. A behozatal látványos növekedését mennyire tartja valós veszélynek?

Az import akkor okozhat gondokat, ha a magyar gazdálkodók nem tudják szervezetten értékesíteni termékeiket a multinacionális élelmiszer-ipari cégeknek, kereskedelmi hálózatoknak. Probléma származhat abból is, ha a beáramló áruk miatti piacvesztést nem tudnánk kompenzálni azzal, hogy mi is megkeressük a termékek eladásához szükséges exportpiaci réseket. Megítélésem szerint az import nem vezethet jelentős megrázkódtatáshoz: behozatali dömpingre nem kell számítani, de a belépés várható hatásairól ma nehéz pontos diagnózist felállítani.

A magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek zöme ma olcsóbb az uniós árucikkeknél. Milyen gyorsan egyenlítődhetnek ki az árak?

Svédország és Portugália között ma is 30 százalékos az élelmiszerár-különbség, ami azt mutatja, hogy gyors kiegyenlítődéstől vagy árrobbanástól nem kell tartani. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a magyar alapanyagok 25-30 százalékkal olcsóbbak az uniós áruknál, vagyis a belépés után az árak növekedésére kell számítani. A mai prognózisok szerint a hazai élelmiszerek ára a várható inflációnál némiképp nagyobb mértékben, előreláthatólag 6-8 százalékkal emelkedik 2004-ben. Egyes termékek azonban ennél jobban, akár 20 százalékkal is drágulhatnak. Ilyen lehet például a cukor, vagy a csirke- és a pulykamell, ha a mostani piaci túlkínálat enyhül. Csökkenhetnek a szezonális különbségek a zöldségágazatban is, ami a nyári időszakban a mostanihoz képest árnövekedést, a téliben viszont csökkenést eredményezhet az olasz vagy spanyol termékek akadálytalan megjelenése miatt.

Ön szerint milyen szerepet tölthetnek be a piaci stabilizációban a feldolgozók és a kereskedők? Könnyítheti-e a belépés utáni alkalmazkodást, ha a két "oldal" együttműködik egymással?

Az első negyedévben kiújult viták rávilágítottak arra, hogy együttműködés nélkül mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedhet. Az elmúlt időszakot ugyanakkor egy "tisztulási folyamat" kezdetének tartom, és örülök annak, hogy azóta több szakmaközi megállapodás előkészítése is megindult a termelők, a feldolgozók és a kereskedők részvételével. Az együttműködés a termelőknek értékesítési biztonságot és méltányos jövedelmet, a kereskedőknek pedig stabil beszerzési bázist biztosíthat.

A szakmai tapasztalatok átadása, megismertetése érdekében tavaly több meghatározó élelmiszer-ipari és kereskedelmi cég vezetője privát szervezetet hozott létre Lánchíd Klub néven. A tárca milyennek tartja e kezdeményezést?

Folytatni kívánjuk az idén elkezdett egyeztetéseket a meghatározó élelmiszer-ipari és kereskedelmi cégekkel, így természetesen mindenki véleményét, segítségét figyelembe kívánjuk venni. Emellett tovább szeretnénk erősíteni a termelői összefogásokat, főként a termelői-értékesítői szervezeteket (tészek). Fő célunk, hogy a tárca katalizáló szerepet töltsön be a piaci szereplők közötti együttműködésben.