Olvasmányos, eleven portrék
Retkes Attila, a Magyar Hírlap zenekritikusa három esztendő interjúit gyűjtötte csokorba legújabb kötetében, amely azok számára is mást, sokkal többet képes nyújtani, akik a lap hasábjain olvasták már ezen beszélgetéseket. A zenetörténész szerző három fejezetre osztotta könyvét. Az elsőben (Átutazók) világhírű előadóművészek, a másodikban (Véleményformálók) jelentős magyarok sora szólal meg, s külön lelemény a harmadik, a Határátlépők című fejezet, hiszen akadnak szép számmal, akiket több műfaj is izgat.
A neves, olykor valóban világhírű külföldi vendégművészek budapesti fellépése előtt vagy után sokszor csak néhány perc maradt az interjúra, mégis érdekes, kerek beszélgetések ezek. Paolo Fazioli például fáról, erdőről, zongoráról beszél, de úgy, hogy közben tökéletesen el tudjuk képzelni, milyen ember lehet ő. A második fejezetben Rost Andrea elmondja, miért szeret sokkal inkább a tengerentúlon, mint Németországban vagy Olaszországban dolgozni, majd Schiff Andrással készült interjú következik ezzel a címmel: "Nagyon hiszek Európában". Bár nem ugyanazokról a momentumokról beszélnek Európa kapcsán, s a két interjú két év eltéréssel készült, mégis: éppen ettől válik érdekessé a kötet. Attól, hogy Retkes Attila nem egyszerűen a megjelenés sorrendjében egymás után rakta a megjelent interjúit, hanem úgy illesztette őket egymáshoz, hogy kiegészítsék egymást. Ugyanígy érdekes egymás után olvasni Snétberger Ferenc és Szakcsi Lakatos Béla gondolatait, noha ez a két interjú is két év eltéréssel készült.
Sok érdekes embert ismerhetünk meg, s közben határozott kép alakul ki bennünk a legutóbbi évek magyar zenei életéről, sőt: valamelyest a közéletéről is. Retkes Attila kérdései felkészültségről tanúskodnak, s mivel érződik, hogy valóban érdeklik őt ezek az emberek, így el tudja érni, hogy minket is érdekeljenek.
