Tartós gondok a konzerviparban
A hazai konzervipar igen koncentrált: a 35-40 milliárd forint éves árbevételű Globus-csoport, a kecskeméti konzervgyárat megvásárló Univer Produkt Rt.-hez tartozó, 30 milliárdos forgalmú társaságok és a két gyárával 15 milliárdos bevételt elérő Bonduelle együttesen a forgalom mintegy 60 százalékát adja. Rajtuk kívül kéttucatnyi cég mondhat még magáénak jelentősebb, 1-2 milliárdos forgalmat, a fennmaradó több száz üzem pedig kisebb, jórészt regionális szereppel bíró feldolgozónak minősül.
Főként ez utóbbi cégek lehetnek az uniós csatlakozás kárvallottai. A 300-nál is több feldolgozót tömörítő szektorban ugyanis akár harminc százalékkal is csökkenhet a vállalkozások száma a belépés után - állítja Galambos József, a Magyar Tartósítóipari Szövetség titkára.
Úgy látja, nem maradhatnak talpon azok a feldolgozók, amelyek az idén nem tudják bepótolni az eddig elhalasztott, hatékonyságnövelő és környezetvédelmi fejlesztéseket. Ezek nagysága iparági szinten minimálisan 10-15 milliárd forintra tehető, de szakértők további 10-20 milliárdos egyéb korszerűsítést is szükségesnek tartanak. A beruházásokat ugyanakkor nehezíti, hogy az elmúlt években a tartósítóipari ágazat csak 4-5 milliárdos eredményt ért el mintegy 230 milliárd forint éves nettó árbevétel mellett, miközben a cégek nagy része veszteséges volt. (A 230 milliárdos összegből a konzervipar 140 milliárddal részesedett, míg a fennmaradó bevétel zömét a hűtőipari cégek érték el).
A szükséges beruházások finanszírozására az idén a társaságok 20-30 százalékos áremelést kívánnak végrehajtani. Mivel a kisebb vállalkozások érdekérvényesítő képessége rosszabb, pozícióik is lényegesen romolhatnak.
A körülbelül 50-50 százalékban magyar és külföldi tulajdonban lévő iparágnak az erős forint is komoly veszteségeket okozott az elmúlt években, mivel a bevétel 60 százaléka az exportból származott. A kivitelből az uniós és a FÁK-piac körülbelül 40-40 százalékos arányban részesült, míg a fennmaradó hányadot a CEFTA-, illetve az ázsiai és a tengerentúli országokba irányuló szállítások tették ki. Bár a feldolgozók ma is alkalmazzák a kockázatcsökkentő technikákat, szakértői vélemények szerint 220-225 forintos dollár- és 265 forint körüli euróárfolyam alatt a konzervkivitel tartósan már nem lehet eredményes.
A csatlakozás csökkenést vagy stagnálást hozhat az ipar nyersanyagbázisában is, de az egyes termékeknél eltérő lehet a belépés hatása. A magyar cégek a 2,5-3 millió tonnás éves zöldség- és gyümölcstermésből 1-1,5 millió tonnát vásárolnak fel, miközben az unió mai tagállamaiban a feldolgozott mennyiség eléri a 100 millió tonnát. Magyarország szerepe egyes konzerveknél így is meghatározó lehet, de a belépés miatti (szabályozási) bizonytalanság szinte mindenhol átmeneti visszaeséssel járhat.
A várható változásokat jól mutatja a csemegeuborka-ágazat, ahol a termelés a korábbi 56 ezer tonnáról már tavaly 36 ezerre csökkent. Az idén további visszaesés valószínűsíthető, mivel a hazai minőségi támogatások megszűntek. Helyükbe pedig nem lépnek hasonló EU-dotációk, pedig eddig az ágazat 2,5-3 milliárdos bevételében az állami támogatások aránya megközelítette a 30 százalékot. Bár EU-tagként az idén az uborkaföldekre is igényelhető lesz a hektáronként 17 ezer forintos terület alapú uniós dotáció, a többnyire kis parcellákon ez nem hozhat jelentős bevételt. Ráadásul sokan nem is lehetnek jogosultak a pénzekre, mivel belterületen termelnek.
Akár 30-40 százalékos viszszaesés lehet a zöldborsónál is, mivel érzékelhetően csökken a gazdák szerződéskötési kedve. Ebben az játszik szerepet, hogy a rendkívüli aszály miatt a tavalyi termés a korábbi 100 ezer helyett 70 ezer tonna lett, miközben az átvételi árak nem nőttek.
Nehéz a helyzete az egyik legnagyobb felvásárolt mennyiséget adó almaágazatnak is, mivel mára itt is megszűntek a termelési támogatások. Ültetvénytelepítésekre, fajtaváltásra és a tárolási technológia korszerűsítésére lenne szükség, hiszen az évi 400-600 ezer tonnányi, főként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megtermelt alma zöme továbbra is ipari minőségű. Az úgynevezett léalmából készített sűrítmény árát alapvetően a világpiac határozza meg, ami sokszor kiszámíthatatlanná teszi az alapanyag felvásárlási árát is. Eközben étkezési almából sokszor hiány alakul ki itthon, így a minőségi ellátáshoz rendszeres importra van szükség.
A tartósítóipari szövetség átmeneti megtorpanásra számít a csemegukorica-termelésben is, bár itt hosszabb távon jónak tűnnek a lehetőségek. Az 1998-as orosz pénzügyi krach után a csemegkukorica-feldolgozás sikertörténetté vált: Magyarország ma már a világtermelés egynyolcadát adja, és csak az Egyesült Államok előzi meg a rangsorban. A hazai konzerv- és hűtőipari cégeknek összesen 746 ezer tonna regisztrált kapacitásuk van, amelyre tavaly mintegy 500 ezer tonna felvásárolt csemegekukorica jutott. Így a termelés elvileg minden további nélkül fokozható lenne, de szakértők szerint a belépés miatti szabályozási bizonytalanság egyelőre inkább stagnálást eredményezhet. A csatlakozás előnye lehet ugyanakkor, hogy a csemegekukorica - eltérően a többi konzervipari nyersanyagtól - az uniós gabonapiaci rendtartás hatálya alá tartozik, így 17 ezer helyett 36-40 ezer forintos hektáronkénti támogatást kaphatnak a termelők. Ez azonban csak 55 százaléka a mai uniós gazdákat megillető összegnek, ami komoly versenyhátrányt okozhat.
A paradicsomfeldolgozásra a növekvő import jelenthet veszélyt: egyes olasz áruk már a mostani 30 százalékos vám ellenére is megjelennek a boltokban. Az uniós üzemek évi 8,3 millió tonna paradicsomot dolgozhatnak fel 8 forintnak megfelelő kilónkénti támogatással. Ezt a belépés után a magyar gyártók is megkaphatják, de a csatlakozási megállapodás az úgynevezett dotációs országküszöböt csak 130 ezer tonnában állapította meg, miközben a tavalyi felvásárlás elérte a 220 ezer tonnát is. A hatékonyság is gond: az olasz gazdák egy hektáron akár 100 tonna paradicsomot is betakarítanak, szemben a legfeljebb 60 tonnás magyar átlaggal. Mivel az országküszöb módosítására az idén nincs esély, Galambos szerint ez a szezon az ágazat túlélése szempontjából kulcsfontosságú.
A csatlakozás középtávon növelheti az esélyeket a meggyexportban, bár a mostani árak devizában is alulmúlják a tavalyiakat. Az ipar általában évi 30 ezer tonna alapanyagot vesz meg, a kivitt árucikkek 80 százalékát pedig az EU-ban (60 százalékban Németországban) adják el. A felvásárlási árak évről évre a világpiactól függően jelentősen ingadoznak: tavaly 200 forintos kilónkénti átlag alakult ki, míg egy évvel korábban 70 forintba került az ipari meggy. A hazai piacra közvetlenül a német és a lengyel árviszonyok hatnak, bár ott a feldolgozás éghajlati okokból egy hónappal később kezdődik. Az ipar a kiszolgáltatottságot úgy akarja csökkenteni, hogy az uniós előírásoknál is szigorúbb minőségi követelmények szerint gyártaná konzerveit, a termelők pedig komoly ültetvénytelepítést végeztek. Így 2-3 év múlva az egyik legnagyobb meggyterülete Magyarországnak lehet, ami azt eredményezheti, hogy más országoknak kell majd alkalmazkodniuk az itteni termeléshez.
