A nyereség nagy részét visszajuttatják

Jelenleg hány településen végez vízközmű-beruházást a Geotorr Kft.?

Cégünk az idén tíz-tizenkét önkormányzat megbízásából végez ilyen típusú munkákat.

És a magyar állam?

Közel hasonló volumenben végeznek közpénzből közműberuházásokat.

Külön hangsúlyozza, hogy állami pénzből. Miért? Hiszen különféle címeken önök is, pontosabban a Geotorr Kft. által elvégzett közműfejlesztések is részesülnek állami támogatásban.

Ez így igaz, csakhogy a Geotorr magáncégként, méghozzá a közműberuházások piacán nem is a legnagyobb vállalkozásként bankhitelekből finanszírozza a beruházásokat, ami a magyar államnak közvetve és már egészen rövid távon is üzletet jelent. A lényeg, hogy a bankhitel 10 éves futamideje alatt kell az államnak az összes jogcímen az adósságszolgálat 30-35 százalékát megfizetni. Vagyis az államnak a közműberuházások összköltségének maximum egyharmadát kell állnia, ráadásul a beruházás előre megvalósul, és az államnak már csak utólag kell kifizetni a számlát. Amúgy a hagyományos módon készülő közműberuházások esetén az államnak a beruházások értékének 80-90 százalékát előre ki kellene fizetnie, és mivel ezek vissza nem térítendő támogatások, a pénzét gyakorlatilag nem is kapja vissza. Ráadásul a magyar államnak a beruházásokból közvetve komoly adó- és járulékbevétele is származik.

A Geotorr Kft. által kínált finanszírozási és beruházási modell révén úgy tűnik, önök jelentős előnyre tettek szert versenytársaikkal szemben. Mi ennek a modellnek lényege?

Nyilvánvaló, hogy aki vállalkozik, az valamilyen nyereségre akar szert tenni. A csatornaberuházások állami norma szerinti elvégzése alapvetően egy nagy nyereségtartalmú beruházási forma. Az Ökotám névre hallgató rendszerünk fő elve, hogy a nyereséget nem vesszük ki a vállalkozásból, hanem azt felajánljuk közcélra. És ebből a lakosságnak vissza nem térítendő támogatás formájában igyekszünk a terheit csökkenteni. Mindez egy alapítványon keresztül történik. A tőke utáni hozadékról tehát tulajdonképpen lemond a cégünk, és a nyereség 95 százalékát támogatás formájában visszajuttatjuk a közműberuházás terheit vállaló lakosságnak. Ez teszi lehetővé, hogy viszonylag kicsi állami forrásokkal neki tudjon fogni egy-egy település a beruházáshoz. A folyamat abszolút nyilvános, hiszen a település minden egyes tulajdonosával szerződést kötünk.

Mikor és miért alkották meg ezt a finanszírozási és beruházási szisztémát?

Tíz évvel ezelőtt megnyertünk egy közmű-beruházási pályázatot Pátyon. Akkor voltunk először fővállalkozók, de ez sem mentett meg minket attól, hogy ne kövessünk el alapvető hibákat. Az az év, vagyis 1994 volt az utolsó olyan év, amikor az önkormányzatoknak alanyi jogon még visszajárt az áfa, ezért hajtottak is minket, hogy minél hamarabb fejezzük be a beruházást. A településnek nem volt pénzügyi forrása, a polgármester járt az egyik banktól a másikig, és mi ugyan mindennel időre elkészültünk, mégsem kaptuk meg a beruházás értékének jelentős részét. A pátyi közműfejlesztés teljes értéke egyébként 220 millió volt. Csak úgy tudtunk kimenekülni a helyzetből, hogy a következő évben a háromszorosát vállaltuk el, és akkor kezdtünk el azon is gondolkodni, mit kell tennünk azért, hogy hasonló helyzetbe többé ne kerüljünk.

És mire jutottak?

Először is egy jogászokból álló kis csapattal átnéztük az összes, az önkormányzatok működésével kapcsolatos hazai törvényt. Ezt követően azt vizsgáltuk, hogy az adott jogszabályok keretei között mi is az a matematikai modell, ami elvileg egy önkormányzati beruházásnál biztos eredményre vezet. Végül megalkottuk azt a rendszert, amely révén ma Magyarországon törvényesen és optimálisan lehet beruházni, minimális nyereség mellett.

Vagyis, jó magyar hagyomány szerint megkeresték és meg is találták a kiskapukat.

Nem. Ez egyáltalán nem kiskapu. Inkább úgy kell az egészet elképzelni, hogy a magyar törvényi környezetet feltérképezve és felvázolva egyfajta útvesztőt kaptunk, és a mi elképzelésünk az volt, hogy ebben az útvesztőben megtaláljuk a matematikailag optimális utat.

Ez ugyanakkor csak egy matematikai modell. Mikor próbálták ki először élesben?

A Tisza-tó mellett négy település szerette volna csatornahálózatát kiépíteni. Az érintett települések ugyan megkapták a negyvenszázalékos támogatást az államtól, ám a további pluszforrásokhoz képtelenek voltak hozzájutni. Így nem tudták a beruházást elkezdeni, holott az akkori jogszabályok kimondták: ha egy éven belül nem kezdik meg a beruházást, akkor a már odaítélt támogatás is elvész. Mindez egy-két héttel a beruházás előtt derült ki számukra. Ekkor fordultak hozzánk. A négy település közül három lefolytatta a közbeszerzési eljárást, velük meg is állapodtunk, és a tervezett beruházások időben el is készültek. A negyedik azonban megtámadta az eljárást, amiért a három települést a közbeszerzési döntőbizottság az akkori egyik legnagyobb összegű, 23 millió forintos büntetés megfizetésére kötelezte. A döntést a települések a Legfelsőbb Bíróság előtt megtámadták, a bírói testület pedig kimondta, hogy az általunk lefolytatott beruházás nemcsak jogszerű keretek között zajlott le, de valójában közérdekű is volt.

Akkor a közbeszerzési forma preferálása is, gondolom, ettől az időtől datálódik?

Mivel egyre több önkormányzat jelentkezett nálunk, hogy az általunk kínált modell alapján szeretnék a közműfejlesztéseiket végrehajtani, a potenciális versenytársak miatt is arra kényszerültünk, hogy csak tiszta és törvényes eljárás keretében jussunk hozzá megrendelésekhez. Vagyis gyakorlatilag magunkat fedeztük le azzal, hogy csak közbeszerzési eljárás keretében elnyert beruházásban veszünk részt. Ennek ellenére jó sok ellenséget szereztünk magunknak, mert amit más vállalkozások nyereség formájában kivesznek a cégből, azt mi támogatások formájában gyakorlatilag visszajuttatjuk a lakosságnak. Márpedig ha precedenst teremtünk arra, hogy lehet így is, meg hogy alanyi jogon is lehet beruházást szerezni, nem csak kapcsolatokkal, akkor nem fog azért fizetni senki, hogy ő kapja az állami támogatást, meg nincs is miből fizetnie, mert pont annyi pénze van, amenynyi kell a beruházáshoz. Ha nincs indok, meg nincs pénz, akkor nincs korrupció se. Ennyire egyszerű a dolog.

Hány település kíván önökkel együttműködve csatornaberuházást indítani?

Jelenleg mintegy kétszáz önkormányzat kérelme van a társaságnál.

Az Ökotám konstrukció egyik sarkalatos pontja, hogy az önkormányzati beruházásokat bankhitelből valósítják meg. Hogyan kerültek kapcsolatba a hitelintézetekkel, és azok menyire voltak nyitottak?

A Tisza-tavi beruházáshoz hiányzó közel másfél milliárd forintot a Takarékbank folyósította, a bank gyakorlatilag meghitelezte a modellünket. Később egy Olajterv-megrendelés révén kapcsolatba kerültünk a Raiffeisen Bankkal, amely fantáziát látott az elképzelésben, olyannyira, hogy maga is megpróbálkozott egy hasonló modellel. A beruházások hitelezésére jelenleg nyolc hazai pénzintézettel áll kapcsolatban a Geotorr. A cég pedig olyan pénzügyi konstrukciót kínál a jelentkező önkormányzatoknak, melynek révén biztosítja, hogy sem az önkormányzat, sem pedig az adott település lakossága nem kerül adósi pozícióba. A rendszer egy évben, bankhitelek formájában közel 20 milliárdot vesz igénybe. Megítélésem szerint egyébként a magyar bankrendszerben évi 100 milliárdnyi forrás állna ilyen célra rendelkezésre, és ezzel jelentős uniós többletforrásokat is az országba lehetne csalogatni.

Az önkormányzati közműberuházások valójában a kilencvenes évek elején pörögtek fel, akkor volt rá állami pénz, fizetőképes kereslet. Az önök cége ugyanakkor eredetileg geotechnikai problémák megoldására szerveződött, és gyakorlatilag köze sem volt ehhez a területhez.

A történet messziről indul. A rendszerváltás hajnalán egy svéd-magyar vegyesvállalaton keresztül megalapítottuk a Geotorrt. A svéd cég, mely a Geoborro névre hallgatott, elsősorban geotechnikai fúróberendezéseket árusító cég volt. A svédek kockázatosnak is tartották a nagy munkák vállalását, ők inkább kereskedni akartak, így féléves együttműködés után elváltak az útjaink, és mi önállósítottuk magunkat. Ugyanakkor kezdtek elfogyni az addigi nagy földmunka-megrendelések, mivel az addigi nagy megrendelőink, mint a vasút és a közút költségvetésében már nem szerepeltek akkora súllyal az ilyen a típusú projektek. Az egyetlen fizetőképes keresletnek a kilencvenes években a csatornaberuházásokat elindító önkormányzatok tűntek, így gyakorlatilag önként kínálta magát a megoldás: erre a területre kell betörni.