A vállalkozókban bankfrász van

z Tavaly június 1-jén, amikor a KA-VOSZ Rt. élére került, azt ígérte, hogy az ötmilliós Széchenyi Kártya egy hónap múlva mindenképpen elindul. Ezt akkor kevesen hitték el, de az új konstrukció 2003. július 1-jén startolt. Mindig ilyen elszánt, vagy jól tűzi ki a célokat?

Alapvetően mindig olyan célokat tűzök ki magam elé, amelyek egyrészt reálisak, másrészt elérhetetlennek tűnnek. Ez utóbbi felpörgeti az embert, adrenalint nyom a vérébe, és ettől képes lesz bármi áron keresztülvinni, amit elképzelt, és ösztönzi arra, hogy megmutassa, képes akár a lehetetlenre is. Mindig meghatározom a rövid és a hosszú távú célokat. Ez utóbbiba tartozik, hogy a Magyarországon működő nagyszámú kis- és középvállalkozást - amelyeket gyakorlatilag senki nem támogat, nem igazán kezel hatékonyan - segítsük. Szép populista szólamok hangzanak el, és persze mindenki elismeri a létüket, illetve hogy szükségük van segítségre. Ehhez képest a gyakorlatban nagyon kevés dolog szól értük. Emiatt értük rendeztük meg május 4-én a parlamentben a kis- és középvállalkozói megakonferenciát.



z Mitől volt ez egyedi? Hiszen nem egy és nem két kkv-knak szóló fórum volt már ezelőtt is.

Én mérföldkőnek tartom, mert az eddigieknek sem a presztízse, sem a tartalma, sem az átívelő komplex mondanivalója nem volt ilyen. A rendezvényt felértékelték védnökei, előadói, résztvevői, akik a hazai és az uniós gazdasági, politikai és pénzügyi elit legprominensebb képviselői. Arról akartunk és tudtunk szólni a csatlakozás után három nappal, hogy mik az esélyek, a lehetőségek, egyáltalán, hogy van-e esély, lehetőség.



z Pedig meglehetősen távolról érkezett, más területen dolgozott. A Konsumexnél, majd a Skálánál egészen más termékekkel foglalkozott.

Akiben benne van a kereskedői vér, vagy az a fajta könnyed kommunikációs készség és képesség, ami általában egy kereskedőt, egy kereskedőtípusú embert jellemez, annak majdhogynem mindegy, hogy milyen terméket árul, hiszen az értékesítés eleve feltételezi a termék mély ismeretét. S az emberi kapcsolatokban, a vevő-eladó viszonyában már "csak" az számít, hogy kommunikációban meg tudja-e győzni a másikat arról, hogy azt a terméket vegye meg.



z A Széchenyi Kártya születésénél nem volt ott, majd egy évvel később került csak a társaság élére. Mi fogta meg a termékben?

Egy dolgot kell tudni: megérezni azt a valamit a termékben, amitől az fontossá válik és megkívánják. Amikor a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke először leült velem beszélni a kártyáról, három mondatban öszszefoglalta célját és lényegét. Azonnal világossá vált, hogy a kártyát nem szabad félelmet kiváltó pénzügyi termékként kínálni. Vállalkozókról van szó, akik nem tudnaknsem "Buborul", nem ismerik a félelmet keltő banki szakszavakat, rossz tapasztalataik miatt bennük van a "bankfrász", hogy hiába mennek oda, úgysem kapnak ott az égvilágon semmit.



z Hogyan kell "eladni" a kártyát?

Egyrészt érthetővé, fogyaszthatóvá kellett tenni a terméket a vállalkozók számára, másrészt el kell hitetnünk velük, hogy nem "úri muri", ellenkezőleg, minden tisztességes vállalkozónak jár, könynyen hozzáférhető. Azért találtuk ki, hogy nekik hasznos legyen. Nemigen merik ezt elhinni, bár a számokat látva már egyre inkább kezdik megszeretni, s igénylik is rendületlenül. Bennük van persze a kétség, hogy miért is akar nekik az állam jót adni. Pedig a nagybetűs állam egyébként önmagában majdnem mindig jót akar, ám nem mindegy, hogy milyen eszközökkel, s hogy eléri-e a célját. Az állam egy nagyon nagy hídra hasonlít, amely sok elemből áll, ám pont emiatt hibái is vannak, és rendkívül lassú. Nehezen talál ki dolgokat, nehezen viszi őket véghez, és nehezen is tudja azokat kezelni. Ezért zseniális ötlet a Széchenyi Kártya, illetve ezen belül kifejezetten hatékony a KA-VOSZ Rt., amely egy állami támogatású konstrukciót üzemeltet, de menedzseri és kereskedelmi szemlélettel, az érdek-képviseleti rendszer teljes bevonásával, a bankszféra profi hátterével. Nagyon gyorsan tudunk váltani.



z Vannak további terveik a kártyával?

Nem ülünk a babérjainkon. Ahogy látható volt, hogy az ötmilliós kártya népszerűsödik, újabb célt tűztünk magunk elé. Remélem, a tízmilliós kártyát is meg fogjuk csinálni.



z Egy éve azt tervezte, hogy a kártya mintájára tavaly ősszel beindul a kamattámogatásos faktoring. Ez ugyan némi késéssel megtörtént, de nem a KA-VOSZ közreműködésével. A szféra likviditási helyzetét javító faktoringot régi álmának nevezte. Azóta lemondott róla?

Sosem adom fel. Szomorúan látjuk ugyan, hogy a faktoring nem váltotta be a reményeket, de ez egyben igazolja is akkori aggályainkat. Mert nem lehet semmit sem egyszerűen pénzügyi eszközként tekinteni, komplexitásban kell gondolkodni és minden terméket a vállalkozóhoz vinni, a kezébe adni, segíteni, megértetni, elfogadtatni és megszerettetni vele. Újra felvetettük a gazdasági tárcának: forgalmaznánk a faktoringot, igaz, kissé más hangolásban. Megvizsgáltuk a gyenge és az erős pontjait, és javaslatot teszünk a módosításokra, ajánlatot az üzemeltetésre. Ez vonatkozik a sikertörténetnek úgyszintén nem nevezhető midihitelre is. Ez utóbbi ki tudná egészíteni a Széchenyi-kártyát, hiszen annak forgóeszköz szerepe mellé jól illeszkedne a midi állóeszköz-, illetve beruházási hitel, amit egyébként a működést felgyorsító faktor is kiegészíthetne. Ez nagyon szép portfólió lenne, irodahálózatunk így teljes vertikumot tudna adni a vállalkozók kezébe. Nem elég egy honlap ahhoz, hogy a vállalkozók mozduljanak, oda kell vinni hozzájuk a terméket, hiszen saját mikroklímájukban sokkal fogékonyabbak és fogadókészebbek. Mi ezt szeretnénk, és ezért mernénk felvállalni ezt az ügyet.



z Elégedett azzal, hogy átadták már a tizenötezredik kártyát is, és több mint 50 milliárd forint hitelt helyeztek ily módon ki?

Sosem vagyok teljesen elégedett, ahogy egy cél megvan, vagy kezd közel kerülni, már ott vannak az újabb és újabb kihívások. Azt hiszem, 2004-re olyanok a kitűzött céljaink, hogy nem biztos, hogy az összes megvalósul. De ha csak a fele sikerül, nagyon elégedettek lehetünk.



z Mik a prioritásaik?

Elsősorban a tízmilliós kártya. Emellett bővíteni kívánjuk a kártya terjesztését segítő hálózatot. Ezért is vontunk be - pályázat útján - bank-, illetve takarékszövetkezeti rendszereket. Ezzel szinte az összes eddigi lefedetlen hazai területet elérnénk. A két nyertes konzorcium - a Takarékbank 102 takarékszövetkezettel, illetve a Volksbank 14 független takarékszövetkezettel - közel 800 új bankfiókot jelent a szervezetben. Már most is 400 körüli a bankfiókok száma, de tárgyalunk a három legfontosabb banki partnerünkkel újabb fiókjaik csatasorba állításáról. Mindezzel a hozzájutás lehetőségét levisszük egészen a falvakig. Egy kisvárosi mikroklímában egy takarékbanki vezető képes lehet arra, hogy kiválassza a hiteles vállalkozásokat, tudja, ismerje, hisz nála zajlik az egész kisváros, falu élete. Le kell vinni hozzá a terméket, és ő majd képes lesz még inkább növelni a mostani számokat.



z Mikorra valósulnak meg ezek a tervek?

Július 1-jén már múlt időben szeretnénk arról beszámolni, hogy beindult a tízmilliós kártya, s nagyon közel van, vagy már be is indult a takarékszövetkezeti integrációs rendszer.



z A kártyában azért több is van, mint hitel.

A másik cél ezzel függ össze: a kártyában lévő kereskedelmi lehetőségeket szeretnénk kihasználni. Óriási vállalkozói erőt képviselnek a Széchenyi Kártya-birtokosok, amit fel lehet és kell használni az érdekükben. Ha ugyanis fellépünk 20 ezer vállalkozó nevében, akkor bármely árut vagy szolgáltatást ajánló cég rámozdul, hiszen egy többszörösen átvizsgált, hiteles vállalkozói körről van szó. A kártya engedményeket, kedvezményeket biztosíthat. Akár a mobiltelefon-tarifák, gépkocsi- vagy számítógép-vásárlás esetén, de akár közös médiafelület vásárlásakor jó szolgálatot tehet a kártya.



z Év végéig hány Széchenyi Kártya lesz forgalomban?

Nem szeretnék dobálózni a számokkal. Jelenleg havi 1500-2000 vállalkozás igényel kártyát, s közel ennyi a komoly érdeklődő. Ha hozzávesszük a takarékszövetkezeti rendszert is, látható, hogy lehet egy nagy ugrás. Ha év végére elérjük a 20-22 ezer kártyát, az óriási eredmény lenne. Főleg azért, mert ma nincs tudomásunk olyan magyarországi, csatlakozó országbeli, de még európai vállalkozói hitelkártyarendszerről, amely ilyen állománnyal rendelkezne.



z Önnek a KA-VOSZ Rt. vezetésén kívül más feladatai is vannak. Hogyan oszlik meg az ideje a különböző tevékenységek között?

A legfontosabbnak a TriGránit Rt. elnökének a kereskedelmi témákban való tanácsadói feladatkörömet tartom, és a KA-VOSZ mellett a VOSZ kereskedelmi szekcióját is viszem. Elegáns, modern lakások értékesítése is feladatom. Mindig vannak prioritások, s az adott területen belül nagyon kiemelkedő, vagy kicsit csendesebb időszakok. A TriGránit csoportban mindenkinek sok a projektje, s mindegyiket mélységben kell ismerni, nem egy projektről kell sokat tudni, hanem sok projektről sokat. A profizmus pedig kötelező.



z Hogy áll az együttműködés a VOSZ kereskedelmi szekciójában a sokat emlegetett kereskedelmi törvény létrehozásáról?

Új törvényre van szükség, s ezt hosszú ideje hangsúlyozzuk. Óriási eredmény, hogy nemrég megalakult a gazdasági miniszter vezetésével az a kereskedelmi tanácsadó testület, amelynek ez az egyik kiemelt témája. Nagyon jól haladunk, sínen van a jogszabály előkészítése.



z Mennyit dolgozik naponta?

Nem tudom. Nemcsak az effektív munka a sok, hanem amikor a gondolkodás nem tud kikapcsolni. De ez jellemző a teljes cégcsoportra.



z Gyakran váltott munkahelyet?

Nem. A főiskola elvégzését követően, 1988-2000 között a Konsumex Külkereskedelmi Vállalatnál, illetve a Konsumex Kereskedelmi Rt.-nél az üzletkötőségtől ügyvezető igazgatói posztig különböző beosztásokban dolgoztam. A Skálához 2000-ben igazoltam át, ahol beszerzési főnököt kerestek. Addig beszállító voltam, tehát az ellenfél táborából mentem, mondván, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr. A Skála akkori vezérigazgatója, Imre István bizalmat szavazott, hogy az "ellenség" ismeretével megpróbálja a Skála akkori beszerzését megváltoztatni. Az ott töltött két és fél alatt két tulajdonost és három vezérigazgatót éltem meg. Amikor aztán úgy gondoltam, hogy a Skálából tovább kell lépnem, megkerestem Demján Sándort.



z Családi hagyomány a pályaválasztása?

A kereskedői véna az anyukámé, a belvárosi közértek csoportnak volt a kereskedelmi vezetője. Az akaratosságot is tőle örököltem. Neki köszönhetem ezt az erőt és talán ezt a képességet is. Gyermekeimben pedig megtalálom a percnyi megállásnyi nyugalmat. Bár hároméves fiam megy mint a golyó, mégis meg tudja adni nekem azt a fajta pihenést, amikor az ember lelazul, kikapcsol.

a KA-VOSZ Rt. vezérigazgatója. A Széchenyi Kártya fogyaszthatóvá tétele után a faktoring- és a midihitel-területek is célkeresztbe kerülhetnek. A szakember sohasem pihen a babérjain: amint elér egy kitűzött célt, máris újabbat keres. Magos Katalin -->