Árulkodó önéletrajz
Egy nagyvállalat vezetőjével kapcsolatban terjed az anekdota: egy pályázatra beérkező 80-100 önéletrajzot megfelezett és az egyik felét egyszerűen félretette, mondván: "Ebben a pozícióban egy nagy adag szerencse is kell - nekik nem volt szerencséjük." Bár meglehetősen szubjektívnek tűnik a fenti eljárás, mégis gyakran a pályázatok értékelésénél hasonló, nehezen megmagyarázható döntések születnek.
Az önéletrajzok általános célja, hogy készítőjéről jó benyomást alakítson ki a döntéshozóban. Ezért nem szabad elfelejteni, hogy a pályázók többnyire valamilyen elvárásnak megfelelően mutatják be magukat, a lehető legpozitívabb megvilágításban. Hogyan válasszunk?
A beérkezés módja és formája már árulkodik a pályázóról. A postai út a legelterjedtebb módja az önéletrajz célba juttatásának. Az ajánlott levél használata körültekintésre, az expresszlevél a határidők megtartásának nehézségeire utalhat. A futárral való küldés szintén jelezhet késést az egyik oldalról, de könnyen lehet, hogy ez egyfajta fontoskodás. Ha valaki egy nyilvánosan meghirdetett pozícióra való jelentkezését ismerős, bennfentes útján küldi, akkor talán nem túlzás róla azt hinni, hogy keresi a kiskapukat - ez persze nem mindig hátrány. Az e-mailben való pályázás robbanásszerűen fog elterjedni, míg a faxon küldött önéletrajzzal a pályázó vállalja a kockázatát, hogy önéletrajza illetéktelen kezekbe jut. Ekkor érdemes körbejárni az előrelátó képességét az interjú során. A felhasznált anyagok (boríték, levélpapír, íróeszköz) szintén árulkodik írójának társadalmi státusáról és igényszintjéről is. Ha valaki cége levélpapírján, céges borítékban, nyomtatványként küldi a pályázatát, joggal gondolhatjuk róla, hogy nem túl nagyvonalú és a lojalitása is megkérdőjelezhető. A színes postai levélpapírok (naplemente, szerelmes pár) az érzelmek túltengésére, illetve az átlagnál erősebb feltűnési vágyra utalnak. Az átlagtól való nagymértékű eltérések kreatív, a szabályokat, konvenciókat nehezen követő/tűrő személyre utalhatnak. A pályázatok zöme persze normál fehér fénymásoló papíron érkezik. Az elegáns papír, igényes borítékkal, szépen hajtogatva a minőség iránti elkötelezettséget és a szépérzéket sugallja. Jele lehet ugyanakkor annak is, hogy a külsőségek fontosabbak, mint a tartalom.
A szövegszerkesztők egy részébe eleve be van építve egy olyan formanyomtatvány, amelybe csak a pályázó adatait kell beírni, és a gép maga generálja az önéletrajzot. Az ilyen önéletrajzok jól használhatók a feldolgozásnál, keveset árulnak el azonban a pályázóról. A szerkesztett önéletrajzok esetén a használt formai megoldások segíthetnek tájékozódni a pályázó számítógépes ismereteivel kapcsolatban. Ha valaki a sorkiegyenlítéssel is bajban van, akkor nyilván nem várható el tőle, hogy körleveleket szerkesszen munkába állásának első napján. A szövegszerkesztőbe épített helyesírás-ellenőrző programok magasra helyezték a lécet. Ha egy szerkesztett önéletrajzban helyesírási hibát, elütéseket lehet találni, vélhetően az írója nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, illetve nem ismeri a program funkciójának használatát. A számítógépen szerkesztett önéletrajzok tág teret engednek a különböző formai megoldásoknak, ami sokat elárul a pályázó kreativitásáról egyrészt, másrészt annak túlhajtása esetlegesen a lényeglátás hiányáról.
Ha az önéletrajz láthatóan a sokadik fénymásolatként készült (esetlegesen még az aláírás is fénymásolt), valószínűleg a nagy számok törvénye alapján dolgozó és nem túl igényes pályázóról van szó. Ilyenkor árulkodó lehet a dátum, annak hiánya vagy utólagos beillesztése.
Ha valaki figyelmesen vizsgál egy önéletrajzot, akkor mint egy indián nyomkereső sok mindent megtudhat annak írójáról, és felmerülnek benne olyan következtetések, amelyeket a személyes interjúk során tisztáznia kell majd. Érdemes azonban elkerülni az előítéleteket.
