Csúcsra járnak az uránárak
Az urán napi piaci ára 20 éves csúcsra, kilogrammonként 39 dollár fölé lendült márciusban, több mint 50 százalékkal nőve tavaly október óta, amikor Oroszország elhatározta, hogy a jövőben korlátozza a kivitelét. A galoppot segítette az az előrejelzés, miszerint a következő tíz évben a globális kereslet mintegy 11 százalékkal meghaladhatja az összkínálatot. A gyors drágulás csak azután állt meg, hogy a nukleáris erőművek visszafogták a napi piaci vásárlásaikat.
Oroszország a Szovjetunió 1991. évi összeomlása után vált a világ második számú uránexportőrévé, amikor megkezdte az elöregedett nukleáris fegyverarzenáljából nyert másodlagos készleteinek kiárusítását.
A washingtoni Nukleáris Energia Intézet szerint ma már minden tizedik USA-beli háztartás és cég villamosenergia-igényét ebből a forrásból fedezik a két ország között 1993-ban kötött hosszú lejáratú szerződés eredményeként. A megnőtt kínálat 2000 végéig 16 dollár alá nyomta le a kilogrammonkénti világpiaci árakat.
Ám időközben Oroszország is jelentős nukleáriserőmű-fejlesztési programot határozott el, ami a belső uránigénye felfutásával jár. Ezért az orosz uránszállításokért felelős Tenex 2004 és 2013 között 27 százalékkal csökkenti az USA-ba, Európába és Ázsiába irányuló exportját, amit előzetesen egyeztetett vevőivel, a Cameco, RWE Nukem és Cogema társaságokkal.
Ez, valamint a továbbra is magas napi piaci árszint kapacitásfejlesztési beruházásokra ösztönzi a nyugati társaságokat a Bloomberg szerint. A világ legnagyobb uránlelőhelyét magáénak mondható kanadai Cameco 18 százalékkal szeretné növelni a McArthur River bányája éves termelését. A francia Areva társaság 90 millió dollárt kíván fordítani egy dél-kazahsztáni lelőhely feltárására, míg az amerikai International Uranium a - Mongóliában és részben Kínában fekvő - Góbi sivatagban tervezi egy több éve leállított uránbánya újraindítását.
Az elemzők mindazonáltal figyelmeztetnek az uránkitermelési beruházások kockázataira. A megtérülésük egyrészt hosszú, mivel a környezetvédelmi engedélyek körülményes beszerzése miatt tíz évnél is több idő telhet el, míg egy új bánya megkezdheti a termelését. Másrészt felettébb bizonytalan: nemcsak az esetleges hatósági vétók (például Kanadában), hanem - tekintettel a világpiaci árak mostani szárnyalására - az orosz kiviteli politika nem kizárható újabb fordulata miatt is.
