Interjústratégiák a vezetők megmérettetéséhez

Előbb-utóbb mindenkire rákerül a sor: állásinterjúra kell menni. Ki azért, mert muszáj, ki pedig azért, mert szeretné tudni, mit is ér a piacon tudása, szakmai ismerete, gyakorlata.

Az állásinterjúknak komoly stratégiája van, és azt, hogy melyiket alkalmazzák a jelöltnél, mindig attól függ, hogy milyen vezetői pozícióba, milyen iparágban kerül rá a sor, de függ a munkáltató kultúrájától, és az interjúztató személyiségétől is.

Az őszinte és barátságos stratégia célja a kellemes hangulat fenntartása, a jelölt ösztönzése az információk átadására. Előnye pedig, hogy a jelöltnél kedvező kép alakul ki a szervezetről, imázsformáló hatása nagy. A problémamegoldó stratégia célja, hogy megvizsgálja, ismeri-e a jelölt a munkakör betöltéséhez szükséges folyamatokat, rendszereket.

Ennek a stratégiának azonban az a veszélye, hogy feltételezett szituációk által vizsgálja, a jelölt a megpályázott munkakörben a felmerült problémás helyzeteket hogyan oldaná meg. Arra azonban nincs garancia, hogy a mindennapokban is ugyanúgy kezelné a szituációt.

A viselkedési esemény stratégiai célja, hogy a múltbeli viselkedés alapján előre jelezze a jelölt későbbi megfelelését. Ezt kifejezetten vezetői munkakörökben érdemes alkalmazni. A kérdések általában kérdőszavakkal kezdődnek: miért, hogyan, hol, kivel?

Komoly kísérlet is egyben a stresszstratégia, ahol nyomás alatt vizsgálják a jelöltet. Az interjúztató megpróbálja a jelöltet a megszokott "sablonszövegtől" eltéríteni. Olyan szituációt teremt, amelyben a kérdezettet spontán és őszinte válaszadásra kényszeríti, méghozzá feszült légkört teremtve.

Ezt a stratégiát általában olyan munkaköröknél alkalmazzák, ahol maga a munkakör is sok stresszel jár. A kérdések gyakran kényes témára vonatkoznak. Ilyen lehet például, hogy milyen tulajdonságain változtatna, miért nem jutott magasabb pozícióba az előző munkahelyén, vagy milyen típusú emberekkel nem tud kijönni?

A stresszinterjút mindenképpen feloldja a kérdező a végén, és elmondja, milyen célok vezérelték az interjú során. A különböző interjústratágiák során érdemes felkészülni arra is, hogy az interjúztató megkéri a jelöltet, győzze meg saját alkalmasságáról, vagyis, hogy képes betölteni az adott pozicíót. Az sem ritka, hogy jelöltnek a tanulási készségéről kell beszélnie, például milyen dolgokat tanul meg gyorsan, és miket nehezen. Vezetői pozicíó megpályázása esetén az is előfordulhat, hogy az eddigi munkatársak fejlesztéséről kell részleteket mesélni.

Az interjú(k) után kialakul egy összkép a jelöltről, amely biztosan tartalmazza, hogy milyen a szakmai alkalmassága, vagyis megfelelő végzettséggel, tudással, nyelvismerettel, szakmai tapasztalattal bír-e, képes-e alkalmazni a megszerzett ismereteket, tapasztalatokat, és milyen a motivációja. A stratégiai szempontból való alkalmasság azt jelenti, hogy a jelölt megfelel a cég jövőbeni terveinek megvalósítására, illetve az adott munkakör betöltésére, és alkalmas a szükséges speciális ismertek elsajátítására. A kulturális szempontból való alkalmasság sem elhanyagolható; itt azt vizsgálják, vajon a jelölt illik-e a mostani csapatba, milyen a munkahelyi viselkedése, vezetési stílusa. Multinacionális vállalatoknál különösen nagy hangsúlyt kap az eltérő kultúrák közti különbségek elfogadása.