Keménység, kreativitás, ambíció
A közgazdász-szociológus szerzőpáros eredetileg arra kereste a választ, hogy honnan indultak és mi módon jutottak a hazai gazdaság élére az ezredforduló magyar nagyvállalkozói, és hogy ehhez a hamar gyarapodó gazdasági befolyáshoz az évek folyamán milyen további, gazdasági és társadalmi szerepeket társítottak. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a történelmileg mérve is igen rövid idő alatt megizmosodott hazai tőke merőben a vagyonosok új osztályát teremtette-e meg csupán, vagy esetleg megkockáztatható az a kijelentés is, miszerint a hazai nagyvállalkozók megjelenésével egyszersmind az ezredforduló magyar társadalmának mintaadó új polgári rétege is színre lépett.
Laki Mihály elsőként azokat a szociológiai jellemzőket sorolja, amelyek szükséges, de nem elégséges feltételei voltak a tulajdonossá váláshoz. A potenciális jelöltek között mindenképpen több volt a férfi, mint a nő, a rendszerváltás környékén 40-45 év körüliek voltak, mindegyikük nagyon magas iskolai végzettséget tudott felmutatni, inkább városiak, mint vidékiek voltak, és az átlagosnál jóval több volt közöttük a párttag. Laki szerint ezekkel a szociológiai jellemzőkkel ugyanakkor több százezer embert is le lehet írni az országban, ezért a kérdés valójában az volt, hogy miért pont ennek a két-háromezer magyar tulajdonos-menedzsernek sikerült a kisvállalkozók táborából kinőnie. Márpedig a magyarázathoz az előbb felsorolt szociológiai tényezők nem voltak elegendőek - szögezi le. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy mik voltak azok a tényezők, amelyek a siker valószínűségét növelték. Az egyik lehetőség a vizsgálatba bevontak múltjának áttekintése volt: hátha van a család és a vállalkozástörténetben olyan mozzanat, amely inkább magyarázza ezt a sikert, mint a durva szociológiai jellemzők. Kiderült, hogy nagyon kevés közöttük az igazi, igen alulról jött "self-made man?. Többségük jórészt középosztálybeli, a szüleik is valamilyen középvezetők voltak a szocializmus hosszú évei alatt, és a családot valamifajta feltörekvés jellemezte. Ugyanakkor kimutatható volt családi szinten - a Rákosi-korszakban elvesztett pozíciók visszahatásaként - egyfajta társadalmi korrekcióra való igény. Valamilyen készenlét jellemezte ezt a réteget - mondja Laki.
Döntő mozzanatnak bizonyult a családok iskoláztatási stratégiája is: zömmel elit technikumokban, politikától távol álló, de szakmát kézbe adó iskolákba járatták gyermekeiket. Legtöbbjük már az egyetem alatt is dolgozott, holott ez a korcsoporton belül akkoriban nem volt kifejezetten jellemező. Hamar betagolódtak valamilyen munkaszervezetbe, ott azonban nem a szokásos szakkarriert futották be. Vagyis például nem pénzügyi osztályvezető lett belőlük, hanem kis, majd egyre nagyobb egységeket menedzseltek. Így aki boltvezetőként indult, abból előbb utóbb boltcsoportvezető lett, az üzemvezetőként rajtoló pedig később a gyáregység-vezetőségig vitte.
Későbbi karrierjük szempontjából az is meghatározónak bizonyult, hogy megtanulták, hogyan kell pár száz embert irányítani, hogyan kell a költséget és a hasznot összevetni és a kapcsolatokat építeni. Egyszóval, alapvető menedzseri készségeket szereztek még a múlt rendszerben - ismerteti a vizsgálat egyik eredményét Laki.
Vállalati középvezetőként persze még mindig sok ilyen ember volt, mégse jutottak el tulajdonosi-menedzseri állapot előszobájáig. Kétfajta tudásra figyeltünk fel, ami megkülönböztette azokat, akik később tulajdonossá váltak, és ez volt a döntő momentum. A rendszerváltást követően sikeressé válók egyik csoportja a nyolcvanas években olyan kisvállalkozók, kiskereskedők, kisiparosok voltak, akiknek a nevén ugyan csak egy termelő- vagy kereskedelmi egység volt, de valójában már akkor is egy vállalati hálót működtettek. A másik társaság végig bent maradt ugyan az állami szektorban, de a nyolcvanas években döntően válságokkal küszködő cégekben vállalt menedzseri - egyfajta válságmenedzseri - szerepet. És ez a kétfajta tudás - a networkműködtető és a kríziskezelő - bizonyult igen hasznosnak a későbbiekben.
Ráadásul ezek az emberek '88-'89 környékén hihetetlen gyorsasággal érzékelték a tulajdonszerzésben megnyíló új lehetőségeket. Amiben talán szerepet játszhatott, hogy személyiségpszichológiai szempontból többségük kőkemény, egészséges, ambiciózus, kreatív ember.
